Némi megilletődöttség vesz rajtam erőt minden alkalommal, amikor azt látom, hogy az egyik nő a másikat valami miatt lekurvázza.

A pofám leszakadt akkor is, amikor elolvastam a Style Magazin Tudok egy munkát. Lehetsz kurva! című cikkét. A szerző, Szentesi Éva ugyan többször is elmondja, hogy semmi közünk senki életéhez, de azért megvan a maga vonalas véleménye azokról a lányokról. Noha nem derül ki pontosan, hogy kik is ők, milyen csoportja az a női nemnek, ahol kitartott prostituáltak egyezményesen fotózzák a „többmilliós órát ábrázoló férfikarokat” (hogy a cikkből vett képzavarral éljek), amelyek véletlenül egy drága autó kormányát markolják (?).

A másik roppant érdekes tény az, hogy ez a szöveg éppen abban a Style Magazinban jelenik meg, amelynek sok olvasója, felteszem, éppen arra az életformára vágyakozik, ami fölött ez az írás pálcát tör – hiszen a cikkek nagy része a luxust, a gazdag, gondtalan életet, annak kellékeit propagálja. Ezekhez viszont pénzre és időre van szükség. A Divat&stílus rovat híres tervezők méregdrága ruháit vonultatja fel, az életmód rovat a legegészségesebb ételekkel, a legújabb fogyókúrás módszerekkel traktál, gasztrofesztiválokra vagy épp a Starbucksba küld és kondizni, wellnesselni, utazni. Ha időm, energiám, pénzem és kedvem engedné, hogy a Style Magazin iránymutatásai szerint éljek, akkor kétség sem fér hozzá, hogy én is lőnék magamról naponta 5 képet a facebookra. Azt már csak halkan tenném hozzá az eddigiekhez, hogy van külön Óra&ékszer alrovat is, tehát a pasink szőrös kezére az órát épp a Style Magazin segít kiválasztani, amit aztán ügyesen lefotózhatunk.

Hasonló megrázkódtatásokat éltem át, mikor elolvastam Oravecz Coelho Nóra egyik 2012-es, 30000 lájkot elért blogbejegyzését. A Hova kurvultok, csajok??? című történelmi jelentőségű írás gondosan, több oldalról járja körbe ugyanazt a ragyogó gondolatot: "a mi generációnk döntő többsége ezt csinálja. Beáll kurvának, hogy tudja finanszírozni a sulit. Vagy, hogy vuttyonokkal járjon. Mert az húdemenő." Mindebből arra kellene következtetnem, hogy én semmiféle kapcsolatban nem állok generációm döntő többségével, ennek pedig logikus továbbgondolása szerint egy szatyorban élek. Külön érdekes Oravecz szövegének a vége, ami a pénzsóvárságunkat elszenvedő férfiak cizellált lelkéért fejezi ki aggodalmát: "hát csodálkoztok, hogy ennyi lelki sérült, önbizalom-hiányos pasi van a világon? Térjetek már észhez!"

Különben a lényeg nem a roppant színvonaltalan Style skizofréniája, nem is a végső igazságokat tudó és kimondó, bölcs Oravecz Nóra aggódó, kortársaira vetett pillantása. Amiről ennek kapcsán szerettem volna beszélni, az a sokkal általánosabb jelenség, hogy a közbeszéd túlságosan magától értetődően használja a kurva kifejezést az összes olyan nők által képviselt életmódra, ami minimálisan is eltér az átlagostól. Volt egy egyéjszakás kalandod? Kurva vagy. Volt több egyéjszakás kalandod? Ordas kurva vagy. Nem akarsz párkapcsolatot, csak néha szexelni egy jót? Mérhetetlenül nagy kurva vagy. Megcsaltad a pasidat? A pasid jól keres? A pasid annyira jól keres, hogy neked nem kell dolgoznod? A világ ringyója vagy.

Egészen sokféleképpen lehetünk kurvák, a megbélyegzés pedig nem egyszerűen a közbeszéd egy frázisa, hanem zárt csoportokon belül is működik. Néha elég, ha csak rányomulunk valakire, esetleg megcsókolunk valakit egy bulin, már jön is a teli szájú ribancozás. Mindez nemcsak azért borzasztó, mert férfiakat sosem aláznak meg hasonlóan, hanem azért is, mert a nők maguk is legitimálják ezt a konstruált jelenséget.

Szomorú, életből vett példa következik: a minap egy régi, egyébként szuperokos barátnőmmel boroztam, aki valahányadik pohár után arról kezdett nekem beszélni, hogy ő régen mekkora kurva volt. Azt hiszem, akkor értettem meg, hogy ez a csodásan berögzült, tökéletesen soviniszta kifejezés nemhogy nem feltétlenül vált ki heves ellenkezést abból, akire használják, hanem szép lassan önváddá alakulhat, súlyos lelkiismereti problémákat okozva.

Semmi közünk mások szexuális életéhez, és nem dugjuk bele a fejünket mások pénztárcájába, és pláne nem mondjuk meg minderről a tutifrankót egy magazinban, hogy még inkább bebetonozzuk mások lekurvázását a nőkről folyó általános diskurzusba. Nincs miért bocsánatot kérnünk, nincs miért lelkiismeret-furdalást éreznünk, mert úgy éljük az életünket, ahogy akarjuk.

A gond azzal van, tudod, hogy vannak olyan nők, akik elolvassák a kurvázós cikkedet, és magukra veszik, meg azzal, hogy jönnek mások, akik odakommentelnek a cikked alá, hogy milyen baromira igazad van, és boldogan folytatják a megalázó, irigy piszkálódást. Pedig az egész egy nagy becsapás. Tudod, vannak ezek a lányok, akik csuklóból lekurváznak bárkit a facebook-os képei alapján, amíg hasonló helyzetbe nem kerülnek, amíg vissza nem nyal a fagyi.

Múlt szerdán trollkodtunk egy kicsit a Média Hungary női szekciójának nyitóelőadásaként! Címnek azt kaptuk, hogy "Mert nőnek lenni jó!". Sajnos videofelvételt egyelőre nem tudtunk szerezni, de a szöveg és a kép talán visszaadja az alaphangulatot.

 A TALKSHOW VENDÉGE AZ ÜVEGPLAFON!

- álinterjú egy feministával -

megtörtént események alapján

Gát Anna, "tévés műsorvezető": 

A "nők jogai" - úgy tűnik, ez 2015 buzzword-je! Ezért és csak ezért engem is érdekelni kezdett, miről is van szó tulajdonképpen... Szeretettel üdvözlöm kedves nézőinket - Gát Anna vagyok, és ez itt a MERT NŐNEK LENNI JÓ! Itt ül velem Réz Anna, aki az Üvegtörők nevű “nőjogi” sorozat egyik vezetője. Emellett van egy kislá...

Réz Anna, az Üvegplafon sorozat egyik valódi alapítója: 

ÜvegPLAFON… A sorozat neve Üvegplafon.

GA: Anna, azt hiszem minden nézőnk fejében ugyanaz a kérdés motoszkál – HOGYAN nyerted vissza az alakodat szülés után?

RA: Elnézést- nem értem, ez pontosan hogyan kapcsolódik az Üve...

GA: Bocs, közbevágok –  szóval megnéztem a blogotokat, és eléggé tetszett – olyan lendületes, meg jókedvű, meg ti is olyan kis csinosak vagytok. Viszont amikről szó van, azok olyan – bocsánat, hogy ezt mondom – "FEMINISTA" témák. Nem féltek, hogy még a végén valaki félreérti...?

RA: Mi feministák vagyunk.

GA: TE JÓ ÉG - egyáltalán nem látszik rajtad!

A Fast Company magazin már több remek cikkben foglalkozott a jótékonykodó hollywoodi híresség kérdéskörével. Kelet-Európában az ismertség-alapú adakozás talán még nem annyira elterjedt, de a tengerentúlon komoly elköteleződést és hatalmas pénzeket jelenthet. 

Az amerikai magazin most azt vizsgálta meg jól bevált szőrszálhasogatásával, hogy milyen módon oszlik meg gender-alapon, hogy egy-egy ismert személyiség milyen ügy mellé áll be arccal és pénztárcával. 

David McCandless pl. a Look to the Stars celebjótékonysági oldalt, illetve új adakozás-pszichológiai kutatásokat vett alapul: ezek szerint az emberek inkább olyan ügyek felé köteleződnek el, melyek őket is érinthetik, és melyekkel így mélyen azonosulni tudnak. Nézzük, melyik gender mivel tud azonosulni:

Láthatjuk, hogy a női celebek szíve a nőket kiemelten érintő katasztrófák/problémák/ügyek felé húz, úgymint mellrák, szexuális vagy családon belüli erőszak, és nagyobb hévvel is fogadnak örökbe gyermekeket a harmadik világból. A férficelebek a papírformának megfelelően lelkesek lesznek a veteránszövetségektől és a sportügyektől. 

És természetesen ott vannak a gender-neutrális adakozási területek, mint pl. a harc a rák és az AIDS ellen, vagy a környezetvédelem. 

----

Ön egy igazi celeb, aki csak azért kattintott a cikkre, hogy megnézze, kinek adakozik a konkurencia? Töltse ki a tesztet, és mi megmondjuk, ön kicsoda!

Kinek adakozik ön?

a) foci

b) nevelőotthon

c) árvíz

Megfejtés: 

Főleg a) válasz esetén ön magyar politikus.

Főleg b) válasz esetén ön a norvég állam.

Főleg c) válasz esetén ön tetszőleges magyar állampolgár. 

Bár nem gondoljuk, hogy ez véget vetne az anyák háborújának, de jó tudni: számos előnnyel jár, ha az ember anyja a háztartáson kívül is végez munkát.

Egy friss kutatás szerint, amely 25 országban 50 000 résztvevőt ölelt fel, a dolgozó anyák lányai nagyobb arányban és markánsan magasabb bérért (az Egyesült Államokban a különbség 23%) dolgoznak, mint azok a nők, akiknek az anyja nem végzett fizetett munkát a gyereknevelés mellett.

Mi több, a fiúk jövőbeni viselkedésére is áldásos hatással jár, ha az anyjukat dolgozó nőként látják: ezek a férfiak később nagyobb részt vállalnak a gyereknevelésből és a háztartással kapcsolatos feladatokból, és nagyobb eséllyel lesz a párjuk is dolgozó nő. Persze, mint minden hasonló kutatásnál, itt is felmerül a kérdés: valóban pusztán az okozza a különbségeket, hogy az anya munkát vállalt, vagy az, hogy magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, és magasabb a keresete is? Akárhogy is legyen, annyi biztos: ha olyan párra vágsz, akivel kialakítható egy egyenlőségen alapuló párkapcsolat, akkor a dolgozó nők gyerekeivel jobbak az esélyeid.

Szerző: Tamás Dorottya

Amikor problémába ütközünk, kételyeink vannak vagy szomorúak vagyunk, egyből legjobb barátnőnkhöz, barátunkhoz, esetleg párunkhoz, családunkhoz fordulunk – vagyis a szeretteinkhez. Legalábbis így működött ez az internet előtti időkben.

Az anorexia kialakulásánál (ahogy az összes többi evészavarnál) egy halom tényező játszik közre. A legtöbben azonban a társadalmi nyomást tartják a legerősebbnek, és a média erős szerepét, az abban megjelenő soványságkultuszt. A betegeknél jellemzőek a családon belüli konfliktusok és a kommunikációs készség hiánya. Az anorexiások általában igen perfekcionisták és erős megfelelési kényszerük van, érzéseiket gyakran elnyomják. A felmérések azt mutatják, hogy az anorexiában szenvedők 95%-ban nők.

Manapság, ha valamiben nem vagyunk biztosak, hamarabb fordulunk a guglihoz, mint bárki máshoz, és nemcsak az internet legalja, a gyakorikerdsek.hu áll néhány kattintás után rendelkezésünkre, hanem további olyan fórumokat is találunk, ahol laikusok és hozzáértők egyaránt megoszthatják véleményüket.

Ez mind szép és jó, amíg tényleg a tapasztalatcsere és segítő szándék áll a fókuszban. De mi újság például az evészavarokkal? Az évezred nagy internetes bummja után lettek népszerűek a pro-ana (anorexiát támogató) és pro-mia (bulimiát támogató) oldalak, fórumok, amelyeken a legtöbb esetben fiatalok beszélgetnek egymással anonimitásban. Általában a kezdőlapon felhívják a figyelmet rá, hogy aki nem küzd evészavarral, ne látogassa az oldalt, ne kommentáljon.

A fórumokon erős bennfentesség érzékelhető: van egy titok, amit mintha csak ezek a fiatalok ismernének, ám a dolog némi ellentmondással is párosul, hiszen e titok nyilvános, bárki hozzáférhet a neten. Aki ezekre a felületekre ír, felvállalt betegségtudattal rendelkezik, a fórumozók tippeket osztanak meg egymással arról, hogyan lehet a leghatékonyabban éhezni, inspiráló képeket töltenek fel (thinspiration) másokról és néha magukról is. Előfordul, hogy „fast napot” rendeznek (gyakorlatilag böjtölés, egyedül vizet visznek be – természetesen igen nagy mennyiségben - a szervezetükbe). Ebből aztán verseny is lehet: ki bírja tovább?

Pszichológusok, szociálpszichológusok már évek óta kutatják a pro-ana oldalak problémakörét, a Médiakutató egyik cikke megemlíti, hogy csakúgy, mint a többi (internetes) közösségnél, itt is kiemelkedő az egymás iránti szolidaritás, ám a pro-ana oldalak esetében a segítő szándék eredménye kifejezetten kontraproduktív lesz. A virtuális öndestruktív-önsegítő közösségekben az anorexiások egy része mintegy reklámozza a betegséget. Bár a legtöbb pro-ana fórum üzemeltetője állítja, tisztában van a problémával, és nem betegséget akarja divatossá tenni, hanem helyet ad azoknak, akik nem tudnak a környezetükben beszélni az evészavarukról, és sorstársakat keresnek.

Az elmúlt években a thinspiration és a pro-ana továbbterjedt más közösségi oldalakra is. Ha valaki a Tumblr keresőjében az anorexia, a pro-ana, a thinspo vagy egyéb öndestrukcióval kapcsolatos szavakra keres rá, az oldal egyből segítségnyújtó üzenetet és telefonszámot dob fel. Ám lássuk be, ez vajmi kevés a folyamatosan körbe-körbejáró, blogolók által feltöltött képek, az úgynevezett abc diet ellen. A rengeteg tartalom ráadásul azokban is gerjeszti a vágyat az anorexiára, akinél nincs lelki ok a betegség kialakulására – ők az extrém karcsúságra életmódként tekintenek. A Tumblr annyival ad többet, mint egy fórum, hogy sokkal több a vizuális megjelenítés, a képi reprezentáció pedig a jelen társadalmi folyamatainak legfőbb ingere.

Kifejezetten rémisztő, amikor valakinek a bemutatkozó szövegében a neve mellett csak a jelenlegi és a vágyott súlya áll. Sokan részletesen megosztják, mit ettek egy nap, mennyi időt bírtak evés nélkül, mennyit edzettek. Hány hasonló beszélgetést is hallunk mindennapjaink folyamán? Honnan tudhatjuk, hogy egy-egy elejtett mondat, vagy „köszi, már ettem” mögött nem rejtőzik-e más?

Szerencsére az interneten is találni bőven pro-recovery (anorexiából való kigyógyulást támogató) oldalakat. Vannak olyan blogok is, amelyeknek célja kifejezetten a segítségnyújtás, ezeken lehet kérdezni, a posztok a gyógyulást segítik, fontos információk jelennek meg rajtuk. Nem beszélve a tömérdek YouTube-on található „my anorexia story”-ról. Az USA-ban és Angliában például olyan sok gyógyuló anorexiás gyűlt össze, hogy több találkozót szerveztek már offline: például piknikezést, ahol fontos program a stresszmentes, közös evés. Ha pedig valaki éppen visszaesésben van, a többiektől támogatást kaphat.

A pro-recovery oldalak mellett természetesen vannak más kezdeményezések is. Egy áprilisban hozott francia törvény értelmében például súlyos pénzbírság sújtja azokat a divatcégeket, weboldalakat, amelyek túl vékony modelleket alkalmaznak, s ezzel a kóros soványságot népszerűsítik. Franciaország példája kizárólagossága miatt ugyan felvet kérdéseket, ám összességében mégis szimpatikus kezdeményezés. Abból a belátásból fakad, hogy a testkép nem csak és feltétlenül magánügy, hanem a közgondolkodás alakítja, tehát amennyiben fel akarjuk venni a kesztyűt az evészavarokkal szemben, úgy a közgondolkodásban megjelenő ideális testképet kell a csontsoványtól az egészséges felé közelíteni. Ez a módszer valószínűleg hazánkban is jó kezdet lenne a probléma megoldására, ám sajnos ez itthon még várat magára.

Szerző: Kapelner Zsolt

Elterjedt vélemény, hogy a feminizmus és a gender-elmélet eredendően ellenséges a férfiakkal szemben, s hogy tisztességes férfiembernek semmi keresnivalója ilyen lányos – hadd nem mondjam: buzis – dolgok közelében. Mint feminista férfi szeretnék rácáfolni erre a vélekedésre és megmutatni, hogy a feminista/gender-elméleti vélemény a férfiakról és a férfiasságról nem csak hogy igen összetett, de ráadásul fontos tanulságokkal szolgál maguknak a férfiaknak a számára is.

Mi tehát a férfi a gender-elmélész számára? A férfi – akárcsak a nő – egy társadalmi nem: olyan elvárások, szabályrendszerek, konvenciók összessége, melyeket a társadalom bizonyos testi adottságokkal rendelkező tagjaihoz társít. Mind különböző testtel jövünk a világra, s attól függően, hogy kinek mi hol lóg, és ki milyen úton-módon tud hozzájárulni a következő nemzedék kitermeléséhez, születésünktől fogva különböző szerepekbe vagyunk kényszerítve. A férfi az egyik e szerepek közül.

Persze férfiasság – avagy szakszóval „maszkulinitás” – sem csak egyféle van. Más feladatokkal, elvárásokkal, viselkedési szabályokkal jár férfinak lenni, ha az ember 18 éves, és mást, ha 88. Mást jelent Európában és mást Indiában. Mást jelent a huszonegyedik században, és mást a tizenkilencedikben. Mást a munkahelyen és mást otthon, családi körben.

A múlt heti Éden Hoteles történet több hírportálon végigfutott, és a kommenteket olvasva újra szembesülhettem azzal, hogy embereknek mennyire fogalma sincs róla, mit jelent az, hogy a szexhez beleegyezés kell. Hogy a szex akkor és csak akkor szex és nem erőszak, ha abba mindkét fél beleegyezett. Csonka Anna cikkében részletesen elolvasható, mi történt a műsorban, de a lényeg tényleg csak annyi, hogy egy férfi erőszakoskodott egy nővel, aki nem akart vele lefeküdni (és hogy ezt minden kommentár nélkül leadta a TV2, de ez egy másik vonal). Nem értem, miért olyan bonyolult ezt összerakni, de mindenhonnan ömlenek az olyan kommentek, hogy "dehát csókolózott vele korábban" meg hogy "ez csak olyan tipikus női játszadozás volt".

Egy amerikai blogger, Rockstar Dinosaur Pirate Princess is úgy érezte, nem mindenkinek megy át a nem/igen distinkció, ha szexről van szó. Mint írja: “valahányszor felmerül, hogy mielőtt lefekszel valakivel, esetleg bizonyosodj meg róla, hogy ő is ugyanezt szeretné-e, elkezdenek zúdulni az ellenvélemények." Ellenvélemények, már ez is hihetetlen -- mintha ez egy álláspont lenne, amiről értelmes dolog vitatkozni.

Ám ahelyett, hogy hosszan értetlenkedne azon, hogy mégis mit lehet ezen nem érteni, a blogger inkább egy analógiát mutat be: képzeld el, hogy nem szexet kezdeményezel az illetővel, hanem csinálsz neki egy csésze teát.

Szerző: Csonka Anna

Eredeti megjelenés: Index.hu (2015.04.27.18:22)

Belső vizsgálatot indít a TV2 az Éden Hotel pénteki adásában képernyőre került szexuális bántalmazással kapcsolatban. A bántalmazást korábban letagadó csatorna egy hétfői közleményben azt írta, a valóságshowban egy olyan jelenet is képernyőre került, amelyben

az egyik női szereplőt játékostársa agresszív szexuális közeledésével és verbális kommunikációjával méltatlan, megalázó helyzetbe hozta,

és elismerik, hogy ezek a képsorok az egész társadalom felé rossz üzenetet hordoznak.

A döntést Yvonne Dedrick ügyvezető igazgató hozta meg. A vizsgálat célja, hogy  egyértelműen feltárják az ügy körülményeit, adott esetben felülvizsgálják a műsor szerkesztési folyamatait. Ha kell, a csatorna külsős szakértőt is bevon a folyamatba. A csatornát egyébként a Liberálisok szombaton feljelentették.

Mi az, hogy nem?

Az Éden Hotel péntek esti adásában a reality egyik szereplője, Gábor szexre akarta kényszeríteni show-beli párját, Nórit. A lány többször és határozottan megmondta neki, hogy nem akar vele lefeküdni, de Gábor ezt nem hagyta annyiban – “Mi az, hogy nem?” -, fogdosta, ráfeküdt, szétfeszítette a lábát, hozzádörgölte magát, aztán szóbeli alázással is próbálta megtörni az ellenállását.

Tipikus, hiszen a szexuális bántalmazásos, erőszakolós esetek többségét az alkalmi vagy állandó partnerek követik el a hálószobákban és nem idegenek a sötét utcákon. És tipikus azért is, mert a nők többsége úgy reagál, ahogyan Nóri: nem menekül, kiabál, hanem lefagy, és összeszorított szájjal próbál minél gyorsabban túlesni az egészen.

Csábítás vagy bántalmazás?

Az Üvegplafon blog cikke nyomán az adás másnapján lényegében az egész magyar média egyöntetűen bántalmazást, erőszakot kiáltott, de a műsort gyártó TV2 akkori álláspontja szerint Gábor csak megpróbálta elcsábítani Nórát, udvarolt neki. A hazai közbeszédben a szexuális erőszakot még most is sokszor csak a konkrétan közösüléssel végződő erőszakra használják, noha büntetőjogilag ez egy sokkal tágabb fogalom.

Létezik például a szexuális kényszerítés kategóriája is. Egy ilyen bűncselekmény elkövetéséhez az is elég, ha valaki súlyosan szeméremsértő, a nemi vágy felkeltésére, fenntartására irányuló vagy arra alkalmas cselekedeteket végez. Ebben az esetben magát a magatartást, a kényszerítést bünteti a törvény – egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel -, akkor is, ha végül behatolás nem történik.

Akik Nóri testi épségéért aggódnak megnyugodhatnak, a reality feltehetően nem fog odáig fajulni, hogy a tévénézők végignézhetnek egy nemi erőszakot. Az Éden Hotel lakóit a nap 24 órájában biztonsági őrök figyelték és vigyázták (a műsort tavaly ősszel és télen forgatták), akik ha kell, beavatkoztak az erőszakos jelentekbe is, maguktól vagy szerkesztői utasításra. Nóri és Gábor jelenetének esetében azonban sem a biztonsági őrök, sem

sőt, a vágatlan verzióban az is látszik, hogy a kamerát még rá is közelítették Gábor Nórit fogdosó kezére, amit Nóri folyamatosan próbál leszedni magáról.

Mi lesz a bántalmazóval?

Feljelentés a bántalmazás miatt csak Nóri tehetne, ha akarna. De valószínűleg nem akar, hiszen, ahogyan azt a TV2 a saját védelmében felhozta, már másnap reggel kijelenti, hogy nem volt szó semmilyen erőszakról. Egy olyan asztalnál mondja ezt, ahol mellette ül a bántalmazója, és ahol mindenki ellenségesen, bizalmatlanul, vagy éppen viccelődve kérdezgeti az erőszakról. Azzal, hogy láthatóan feszülten letagadja a bántalmazást, tulajdonképpen tovább folytatódik a szexuális bántalmazás természetrajzát bemutató a szuperreality.

a kutatások szerint Magyarországon száz szexuális bántalmazásból csak kevesebb mint egy kerül a rendőrség látóterébe, mert a nők nem mernek előállni a történetükkel, nem bíznak az igazságszolgáltatásban, nem akarnak keresztül menni a nyomozás tortúráján, és sokan egyébként is magukat okolják.

Mi lesz a TV2-vel?

A bántalmazó Gábor így, még ha valóban követett is el bűncselekményt (ezt csak bíróság állapíthatná meg), megússza a dolgot. A TV2-t viszont a Liberális Párt feljelentése nyomán jó eséllyel elítélheti a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság, amiért főműsoridőben, mindenféle kommentár nélkül, a szórakoztatási faktora miatt leadtak egy bántalmazást bemutató jelenetet.

A sajtótörvény szerint ugyanis tilos megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek öncélú és sérelmes bemutatása. Sebestyén Balázs Class FM-es reggeli műsorát éppen erre a paragrafusra hivatkozva ítélték pénzbüntetésre tavaly, amiért viccelődtek az egyik gólyatáborban megerőszakolt lány történetével. A büntetés lehet pénzbírság, elsötétítés és kötelezhetik a csatornát a jogsértésről szóló közlemény beolvasására.

A jelenlegi médiatörvény egyébként nevesítve külön védelmet nyújt a vallási és egyéb kisebbségek tagjainak, külön szankcionálja az ellenük irányuló gyűlöletkeltést például. A nőkre viszont nem vonatkozik külön paragrafus. Az LMP szerette volna módosítani a törvény szövegét úgy, hogy a nők is nevesítve legyenek benne, de ezt végül nem is tárgyalta az országgyűlés. Balogh Lídia médiaszakértő, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos segédmunkatársa szerint önmagában nem probléma, hogy a nőket nem védi külön a törvény, illetve a nevesítés nem oldana meg semmit, hiszen a lényeg a Médiatanács döntési gyakorlata. Ebben viszont van hová fejlődnie a tanácsnak, bár a Morning Show-val kapcsolatos ítéletét például pozitív példaként hozta fel Balogh Lídia.

Eladó az emberi méltóság?

Amit a TV2 csinált, amikor leadta ezt az epizódot ugyanakkor nem csak a jogot sérti, hanem súlyos sajtóetikai vétség is. “Az, hogy egy ilyen jelenet a képernyőre kerül, tulajdonképpen felmenti a bántalmazások elkövetőit, ami főleg egy olyan szürke zónában veszélyes, mint ami itt is történt, amiről sokan nem is tudják, hogy erőszaknak minősül” – mondta Weyer Balázs, az újságírói etikai kódexet is kidolgozó Főszerkesztők Fórumának vezetője. A TV2 jelenlegi főszerkesztője egyébként nem tagja a Fórumnak.

A Médiatanács, és elődje, az ORTT ilyen etikai szempontokat is figyelembe vesz. Sőt, amikor egy olyan esetben elmarasztaló ítéletet hoz, mint amilyen Nórival is történt, azt attól függetlenül hozza, hogy például Nóri végül beismerte-e, hogy erőszak áldozata volt, mert a tanács egyetemes olyan egyetemes emberi értékeket is véd, mint az emberi méltóság.

Volt az ORTT-nek például egy híres ítélete, amelyet az Igazság Ára című műsor ellen hoztak. "Ebben a műsorban a szereplőket egy poligráfhoz kötötték, és különféle kérdésekre kellett válaszolniuk a nyereményért. A kérdések nagy része megalázó, kellemetlen volt, de ha valaki nyerni akart, válaszolnia kellett rá. Az ORTT szerint ezzel a műsor azt sugallta, hogy az emberi méltóság eladó, hogy nincs érinthetetlen része az emberi személyiségnek, hiába írtak tehát alá a szereplők a játékszabályokat, a műsor megsértette egy egyetemes értéket. Ez szerintem jó párhuzam arra, ami az Éden Hotelben történt most" - mondta Balogh Lídia.

Hiszen mi másért mennének a nők a valóságshowkba szerepelni, ha nem azért, hogy szexuálisan bántalmazzák őket...?

Éden Hotel 45/3, amelyből sok mindent megtudunk a párkapcsolati erőszak anatómiájáról

Szerző: Csonka Anna

"Éden Hotel Nórinak máshogy alakult az éjszakája, mint ahogy tervezte" - a szerkesztők ezzel a címmel harangozák be a valóságshow 45. epizódjának harmadik részét.

Én nem tudom, hogy hogy tervezte, de biztos nem úgy, hogy egy csávó, akit két napja ismer, benyúl a lábai közé, a bugyijába, és ő majd hiába kéri többszörösen, hogy NE, a csávó nem veszi ki mondván, hogy ő így szokott aludni. És Nóri valószínűleg arra sem számított, hogy ha megadja a kierőszakolt jóéjt puszit, akkor majd nem tudja magáról lehámozni a mellette fekvő agresszív férfit, aki mindenáron szeretné megdugni, és aki üvöltözik vele, hogy “relaxáldójon már el”, majd az akarata ellenére a hátára fordítja és megpróbálja szétfeszíteni a lábát. ("Te húztad az agyamat, vágod? Most már az én kezemben van a döntés...")

Gondolom arról sem álmodozott, hogy a kudarctól felidegesedett csávó majd a világ legostobább lényének nevezi, annyira ostobának, aki azt sem képes megérteni, hogy ostoba, mindezt azért, mert neki nem volt kedve szexelni, a csávónak pedig lett volna.

Azt sem tudom, hogy Nórival életében először történt-e ilyen, mindenestere másnap sír és remeg, amikor az esetről beszél, mutatja a lila kiszívást nyakán, és azt mondja, bár soha többet ne kellene ennek a csávónak a közelébe se mennie. De kell - sőt, egy hétig egy ágyban kell vele aludnia a játék szabályai szerint.

A valóságshow-kat általában nem azért szokták méltatni, mert bármi közük is lenne a valósághoz, vagy mert fontos társadalmi problémákkal foglalkoznának, ami viszont Nórival történt, az több tízezer magyar nő mindennapi valósága, azoké, akiknek rendszeresen nem úgy alakul az éjszakája, ahogy eltervezték, azoké, akik nem tudnak menekülni a párkapcsolati bántalmazás, a fizikai erőszak és a megalázás elől. Talán részben azért sem tudnak, mert nem tudják, hogy ami velük történt, az nem a dolgok rendje, annak nem kellene így lennie, hiszen ez történt már az anyjukkal is, ez történik a barátnőikkel is és ezt látják az Édenben is.

A TV2 ezzel a ki nem vágott jelenettel totál érzéketlenül ugyan, de beletrafált egy nagyon fontos kérdésbe és jóval valóságosabban mutatta be, mint bármelyik rendőrkapitányság bármelyik oktatóvideója - csak sajnos a végén nem jelent meg egy felirat, hogy “Nem kell tűrnöd!” vagy valami hasonló, és nem volt ott egyetlen nőket segítő szervezet segélyvonalának a száma sem. Természetesen az eset hatására az együtt alvós szabály sem változott meg.

Csak remélni tudom, hogy Nóri, ha nem Costa Ricán lenne összezárva ezzel az állattal, akkor tudná, hogy hová mehet, kit hívhat fel, és azt is, hogy tényleg nem kell ezt eltűrnie - hogy ami vele történt, az bántalmazás. A hotelből egyébként néhány résszel ezelőtt kirúgtak egy lányt, mert pofon vágott egy srácot, aki lekurvázta.  Azt mondták neki, a hotelben nem pálya az erőszak. Úgy sejtem, a Nóri bugyijában turkáló Gáborral ez nem fog megtörténni.

/Országos kezdeményezés, hogy mostantól bármely médiafelület, ahol családon belüli, kapcsolati, nemi bántalmazást ábrázolnak vagy arról adnak hírt, ideeértve az emberkereskedelmet is, ez a rövid információs szöveg is fel legyen tüntetve: 

Ha önt vagy ismerősét, rokonát erőszak éri a kapcsolatában, vagy ha valakiről úgy véli, emberkereskedelem áldozata lett, akkor hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot, ami belföldről minden hálózaton keresztül ingyenes: 06-80-20-55-20/