Akut influenzámat paracetamol tartalmú szerek adagolásával és feminista számok hallgatásával gyógyítom épp. Mivel úgyis járvány van, hallgassátok meg a tíz kedvencemet. Jobban lesztek tőle, ha betegek vagytok, és akkor is, ha nem. Utóbbi esetben sajnáljatok engem!

Szerző: Puskás Panni

10. No Doubt: Just a Girl

Igazán nehezemre esne lehagyni a listáról örök rajongásom tárgyát, Gwen Stefanit, és bár a No Doubt nem volt kifejezetten feminista zenekar, a Just a Girl a kilencvenes évek leghíresebb feminista száma, és fellázad a nők elnyomásával szemben. És ha valaki azt gondolná, hogy a koedukált nyilvános vécék problémája a kettőezertízes évek második felében került napirendre, akkor annak felhívnám a figyelmét a Just a Girl klipjére, amelyben a zenekar férfi tagjai elég jó bulit csinálnak a lerohadt férfivécében, míg szegény Gwen a tiszta női vécében uncsizik a vécésnénik vigyázó tekinteteinek kereszttüzében.

9. Tereskova: Illatos a pinám

Oké, tudom, hogy Nagy Kriszta Tereskova többnyire össze-vissza nyilatkozik arról, hogy feminista-e vagy sem. De mivel több interjúban elmondta azt is, hogy szerelmes Orbán Viktorba, úgy gondolom, akár félre is tehetjük a médiaszerepléseit, és koncentrálhatunk popzenei munkásságára. El kell ismernem, nagyon sokat vívódtam rajta, hogy a Dióskalács, a Kösz, Faszfej vagy az Illatos a pinám című szám kerüljön a válogatásra. Végül az utóbbi mellett döntöttem, mert a „morzsás a testem, Abonettet ettem” vitán felül a legjobb sor, amit Nagy Kriszta valaha írt.

8. Christina Aguilera ft. Lil’ Kim: Can’t Hold Us Down

Nem mondanám, hogy a Can’t Hold Us Down a legnagyobb műremeke a feminista popzenének, a listára főleg a nagyon vicces klipje miatt került, amelynek első fél percében egy srác megfogja Christina fenekét, amiből kőkemény táncos bandaharc alakul ki nők és férfiak között az utcán. Aztán egy ponton erősítésként megjelenik a bikinis Lil’ Kim is, vele már tényleg én se húznék ujjat, a végső csapást pedig azzal mérik a csajok a kimunkált felsőtestű keményfiúkra, hogy szereznek egy slagot. Oh, azok a gondtalan kétezres évek!

7. Petrol Girls: Touch Me Again

„Touch me again, and I’ll fucking kill you” – énekli a Petrol Girls feminista poszt-hardcore zenekar énekesnője. Ren Aldridge a koncerteken sem finomkodik, simán a tömeg végére (meg máshova is) küldi a közönség férfi tagjait, és előre hívja a nőket az esélyegyenlőség nevében. Aztán, amikor az első sorban állsz, a jól nevelt férfi rajongók mögéd állnak, de nem ám azért, hogy hozzád dörgölőzzenek, hanem hogy megvédjenek az agresszív pogótól. Ilyenkor az ember azzal áltatja magát, hogy ha lassan is, de a világ jó irányba halad.

6. Soko: I Think I’m pregnant

Soko az egyik legviccesebb zenész kerek e világon. Hihetetlen iróniával képes szemlélni saját emberi gyengeségeit, erről szól ez a szám is, vagy hogy pontos legyek: az elbeszélő testképzavaráról, aki azt képzeli, hogy terhes, pedig csak egyre kövérebb. Két szorongásunk, ha összeér egy dalban. Nagyon szép az.

5. Hole: Violet

Szeretném leszögezni egyszer és mindenkorra, hogy amennyire imádom a Nirvana munkásságát, annyira rühellem, mikor Courtney Love popzenetörténeti szerepét arra redukálja valaki, hogy ő volt a Kurt Cobain csaja. Courtney ugyanis saját jogon is menő, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint legsikerültebb zenei formációja, a Hole. A Violet című szám klipjében nőket és kislányokat látunk különböző színházi helyzetekben (balettban, mulatóban, szépségversenyen), ahol öltönyös férfiak bámulják, vagy épp tapogatják őket. A klip végén egy koncerten Courtney élettelen testét úsztatja a tömeg, miközben letépi róla fehér tüllszoknyáját. „They get, what they want, and they never want it again” – mi mást is mondhatnánk még a női test kitettségéről?

4. Ricsárdgír: Éva

„Én nem csak arra vagyok jó, hogy vasaljak meg szüljek, de ha már itt vagyok, azért kivasalok és megszülök” – énekli Éva, tudjátok, Ádám oldalbordája. Az elbeszélő pozíciója elég szánalomra méltó, és többek között arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyenjogúság hogyan képes belefulladni a hétköznapok praktikumába és a mintakövetésbe. Szóval szomorú lenne a szám, ha nem lenne mégis a helyzet kicsavartságától nagyon vicces. És hát, az vesse Évára az első követ, aki hasonló praktikus okokból nem válik időnként háztartási rabszolgává.

3. Alanis Morisette: My Humps

Biztos, mindenki emlékszik a Black Eyed Peas rettenetes My Humps című slágerére. A dal az aranyásókat figurázza ki, akik elköltik a nagyon gazdag csávók pénzét, mert van seggük… Alanis Morisette feldolgozásában a dalszövegen egy betűt sem változtatott, egyszerűen csak áthangszerelte a My Humpsot. A keserű, lírai hangvétel pedig egészen megváltoztatta a dal kontextusát: az vált benne hangsúlyossá, milyen esendő és kiszolgáltatott az a nő, aki a testéből él.

2. Ludditák: I’m So Pretty

Kedvenc testképzavaros számom, amely aztán végül happy enddel zárul a Ludditáktól az I’m So Pretty. „Az én mellem nem ment át a ceruzateszten, mert a testem a legselejtebb Budapesten” – mondja szegény elbeszélőnk, de mivel feltétlen járni szeretne egy nagyon menő fiúval, úgy dönt, kicsit összekapja magát. Egy hét fogyózás, fitneszezés, plázázás és felvágás után aztán fáradtan talál vissza régi önmagához, „de ki bánja, mikor a bálványa, az ideálja nekem túl silány”.

1. The Knife: One Hit

A Knife talán a legtöbbet politizáló elektro-pop zenekar volt. A gender témák kifejezetten érdekelték őket, egy egész albumot szenteltek a radikális feminizmusnak (Shaking the Habitual), egyik leghíresebb klipjükben pedig egy transzvesztita táncol egy vidéki (vagy külvárosi) kocsmában szép lassan megigézve az először utálkozva néző közönséget (Pass This On). A One Hit című dal a családon/párkapcsolaton belüli erőszakról szól. Különösen izgalmas benne, hogy a női énekhang a szám egyharmadánál férfihanggá torzul, majd verzéről verzére egyre fenyegetőbbé válik.