Szerző: Nagy Gréta

A kommentszekció egy cikk alatt olyan kicsit mint eltévedni a vadonban. Amikor úgy érzem, hogy megtaláltam a kiutat, szembetalálom magam egy vadállattal, mire úgy érzem megnyertem a harcot, elnyel egy mocsár.

Amikor azt fontolgatom, hogy belépek ebbe a dzsungelbe – tehát kommentelek vagy válaszolok egy kommentre - válaszút elé állok

Első verzió: Ha most bekommentelek, akkor megadom az esélyt annak, hogy valaki válaszoljon rá. Ha valaki válaszol rá, annak is megvan az esélye, hogy agresszívan, bántóan válaszol. Van nekem arra időm energián, hogy ne húzzam fel magam ezen, nyugodt tudjak maradni, és próbáljak higgadtan, intelligensen vitatkozni, érvelni? Á nem, most inkább hagyjuk...

Második verzió: Fejest ugrok, beáldozom az energiámat, időmet, hátha valakit meggyőzök. Ha nem is azt, akivel közvetlenül vitában állok, de valaki olyat, aki csak úgy belecsöppen a kommenterdőbe, és visszatér az emberekbe vetett hite, amikor az én kommentjeimet olvassa… Egye fene, elkezdem!!!

Ez a sorozat azokról az élményekről fog szólni, amelyek a második verzió következményei.

Elsőként egy Index cikk alatt a Facebookon kialakult kommentcsatába szálltam be.  A cikk az Éden Hotel botrányról szólt, röviden erről:

Az Éden Hotel egyik április végi adásában az egyik szereplő, Gábor szexre akarta kényszeríteni show-beli párját, Nórit. A lány többször és határozottan megmondta neki, hogy nem akar vele lefeküdni, de Gábor ezt nem hagyta annyiban, fogdosta, ráfeküdt, szétfeszítette a lábát, hozzádörgölte magát, aztán szóbeli alázással is próbálta megtörni az ellenállását. Yvonne Dederick (a TV2 Csoport társtulajdonosa) egy konferencián az Éden Hotel-botrány hátteréről és a belső vizsgálat eredményéről beszélt: legalább tíz ember hibázott, volt, akit megrovásban részesítettek, és érzékenyítő tréningeket tartanak a TV2-nél.

Az ellenfelek

Két fajta komment volt, ami annyira fájt, hogy úgy éreztem megéri az energia, hogy ebbe belevágjak: Az egyik kommenttípus a „de hát ez egy előre megírt forgatókönyv szerint megy”, a másik az „ezek pornósok/prostituáltak”. Ezekkel az érvekkel ez a bajom:

„Ez előre megírt forgatókönyv szerint megy” – Azt én is tudom, hogy ez csak „valóságshow”, és a műsorkészítők manipulálják a történetet különböző feladatokkal, kihívásokkal, beküldenek egy-egy nehezen elviselhető embert, krízishelyzeteket teremtenek, a vágásnál ügyködnek, stb. De egyszerűen nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ebben az esetben megmondták a szereplőknek, hogy konkrétan mit csináljanak. „Gábor, te akkor próbáld meg rávenni Nórit a szexre! Bármilyen technikát bevethetsz, nyugodtan alázd meg verbálisan is, de egy kis testi erőszakot is alkalmazhatsz, szívogasd a nyakát, feszítsd szét a lábát! Nóri, te pedig játszd el, hogy nagyon nem akarod az egészet, de úgy érzed, hogy ha nem teszed meg, akkor annak negatív következményei lesznek. Aztán másnap a riportszobában sminkelünk a nyakadra egy-két szívásnyomot, és játszd el, hogy trauma ért!”. Ha ez tényleg így volt, akkor az egy egész más dolog miatt gáz, de kétlem, hogy így lett volna. Ez nem volt része az előre megírt forgatókönyvnek, és ha valaki azt gondolja, hogy ezt a jelenetet csak megírni lehet, akkor nagyon téved, mert naponta történik ilyen lányok/nők ezreivel.

„Ezek pornósok, prostituáltak” – És akkor mi van? Ja, hogy szerinted a prostituált és a pornós munkaköri leírásában benne van, hogy nincs választása, mindenkivel le kell feküdnie, aki szembejön vele? Sajnos pont ez az egyik hatalmas probléma ezekkel a szakmákkal, hogy az ebben dolgozó nők nagy részének kényszerből kell lefeküdnie boldoggal/boldogtalannal, nem azért, mert tudta ezt előre, és bevállalta ezt a szakmájának egy velejárójaként, hanem azért mert úgy érzi, nincs más választása. Attól még, hogy a prostituált/pornós szakmát választotta, a nemi erőszakot és szexuális zaklatást nem. A kedvenc kommentem ebben a témában ez volt, és ez mindent elmond sajnos nagyon sok ember gondolkodásáról:

"Teljesen emancipált srác vagyok nyugi! NEM verem a csajom vagy ilyesmi, sőt! 10 éve tagja vagyok az Egyesület az Aktív Erőszakmentességért mozgalomnak! Még a verbális erőszakot sem tolerálom!  Viszont aki veszélyes üzemmódot vállal önszántából, Ő számolt a kockázattal! Prostiként komoly kockázati faktor az, hogy néha olyankor és olyannal is behódolónak kell lenned, amikor nincs kedved, és akivel NEM szeretnél! Pláne kamerák kereszttüzében 24-órában! Ez sajnos egy ilyen szakma! NEM olyan , mint a " B*sszak ma vagy NE b*sszak ma?:)"

Ne haragudjatok kedves olyan férfiak, akik azt gondoljátok, hogy attól vagytok emancipáltak, hogy nem veritek a csajaitokat. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a csajotok meg nem verése egy olyan norma, aminek a betartásától még nem lesztek emancipáltak. Egyébként is, ti alapból emancipáltak vagytok (ha a szó sokszor félreértett jelentését nézzük), csak ti ezt nem veszitek észre, mert szerencsétek van, és nektek ez a természetes. Nekünk kell emancipálódnunk, és ehhez arra van szükségünk, hogy ne ti mondjátok meg, hogy nekünk mit hogyan kellene éreznünk, hogy mi számít nekünk erőszaknak, hogy mit gondolunk elnyomónak a társadalomban/a férfiakban, hanem hallgassatok meg.

És hogy mit éreztem mindeközben?

Ez a téma nagyon fontos nekem, éppen ezért választottam azt, hogy belebonyolódok a kommentelésbe, de pont a téma fontossága miatt az egész nagyon nagy kihívást jelentett. Először is, amikor egy olyan kommentet olvasok, mint a fenti, akkor megbántódok, és elkeseredek. Elkeseredek, mert nagyon sokan még mindig nem értik a problémát, és ezt minden lekezelés nélkül írom. Ez egy komplikált történet, és talán azoknak a legnehezebb belelátniuk, akik szerencsésebb helyzetben vannak, és kevésbé vannak kitéve a negatív megkülönböztetésnek.

Ezután következik a frusztráció. Frusztrál, hogy nem tudom érthetően elmagyarázni, frusztrál, hogy úgy érzem az én felelősségem, hogy megértessem mindenkivel ennek a fontosságát, és ezt nem tudom teljesíteni. Frusztrál, hogy elöntenek az érzelmek, nem látok tisztán, és rosszul fogalmazok, rosszul adom át a mondanivalómat.

Aztán átgondolom a dolgokat. Nem húzhatom fel magam örökké minden ilyen dolgon. Nem hagyhatom, hogy frusztráljon, hiszen valójában nem csak az én felelősségem az, hogy ezt elmagyarázzam. Sőt! Meggyőződésem, hogy a férfiak felelőssége lenne az, hogy meghallgassanak minket. És amíg egyetlen ember is lájkolja a kommentjeimet (és szerencsére mindig vannak, akik támogatnak), addig tudom, hogy nem csak nekem fontos az ügy, és megéri a ráfordított idő, energia és érzelem.

A következő részben bemerészkedek a 444.hu – Feminfó rovatának kommentdzsungelébe!