Csökken-e a kreativitás negyvenöt fölött? -- erről gondolkodott a Guardian újságírója, Helen Walmsley-Johnson, amikor azt mondta: nem szívesen hallja a nagy brit író, Kazuo Ishiguro jóslatát, miszerint a legtöbb művész 45 éves kora előtt éri el csúcsot. Onnantól csak a leszállóág jön. (Goethe Faustja agyonbunkózta volna a harminc fölötti emberiséget). Bár abból, hogy valamit nem szívesen hallunk, egyáltalán nem következik, hogy az állítás ne volna igaz. De egy nehezen bizonyítható negatív prognózis miatt kár szorongani. Ishiguro három típusba sorolta a negyvenöt fölötti szerzőket:
Neil Young, az önismétlő
- Neil Young, aki nagyjából újra meg újra ugyanazt csinálja;
- Philip Roth, aki a korábbi munkásságát csiszolja egyre letisztultabbá;
- Bob Dylan, aki a koráról ír.
Dylan, aki megénekli a korát
Gyanús, hogy a három állításból kettő nem feltétlen azonos az önismétléssel, de abban az újságírónak kétségtelenül igaza van: bizony, egy nő sem szerepel a tipológiában. Úgyhogy tekintélyes listát közöl olyan női alkotókról, akik szerinte történetesen egyre eredetibbé váltak az évek során: Hilary Mantelen és Judie Denchen át Maggie Smith-ig. Én pedig hozzátenném a cáfolat-listához a butoh táncosokat, Tolsztojt, Monori Lilit, Virginia Woolfot, Hamvas Bélát, Picassót (a további neveket a szerkesztőségbe). Ishiguro tétele miatt tehát véletlenül se nyomjuk el magunkban hitetlenkedve az ötvenes éveinkben ránk törő kreativitást.
