Idén első alkalommal rendezték meg a Brain Bar Budapest névre hallgató 3 napos inspirációs fesztivált, melynek célja, hogy az embereknek legyen véleménye a jövőről, gondolkozzanak és foglalkozzanak a jövővel. Rengeteg előadás közül egyet kaptak a nők is. Csütörtök este a TechWomen Lab elnevezésű program az IT ipar és a nők kapcsolatát célzott boncolgatni. Miért nem választja magának több lány a kutatói, tudományos, illetve IT pályákat?  Hogyan válhatnának a nők sikeresebbé ezeken a területeken? Pálos Nikolett beszámolója.

A sztereotípiákról szóló kerekasztal beszélgetést Melanie Seier Larsen vezette, aki a The Boston Consulting Group vezetője, és Szlovéniából érkezett. A meghívottak Horváth Krisztina, a Cisco ügyvezető igazgatója, Halácsy Péter, a Prezi társalapítója, Babarczi Katica vállalkozó, Pogácsás Emese a Skool önkéntese és Turcsányi-Szabó Márta, az ELTE docense voltak.

Larsen megkérdezete, hogy találkoztak, illetve foglalkoztak-e már ezzel a problémával a meghívottak. Erre mindenkinek egybehangzó igen volt a válasza, munkavállalóként és munkáltatóként is szembesülnek azzal, hogy nincsenek nők az IT szektorban. A teljesség igénye nélkül, ott a helyszínen három fórumot (a Skoolon kívül a Django Girls és a Women is Tech meetup) tudtam összeszedni, akik már évek óta foglalkoznak a nők IT ipari helyzetével, tehát a szakmán belül keresik a megoldásokat.

Körbejárt a mikrofon, mindenki bemutatkozott, és sorra elmondta a körülbelül egybehangzó véleményét a következő öt állításról:

• Azért van kevés nő a technológiai szakmákban, mert egyszerűen kevésbé érdekli őket ez a téma.

Halácsy elmondta, hogy a számítástechnikai középiskolában csak két lány osztálytársa volt, ezért mindig is érezte ezt a zavaró űrt. A Prezi fejlesztőinek 9%-a nő, de a többi területen sokkal jobb az arány. A Cisco alkalmazottainak 23%-a nő, a szoftverfejlesztők 15%-a, míg a marketing, PR és egyéb területeken dolgozók 30%-a. Horváth szerint minél magasabb pozícióról van szó, annál kevesebb női alkalmazottat találunk. Régen ez nem így volt, a lyukkártyák korában a programozás még "női munka" volt. Mára a programozást és az informatikát megbélyegezték: "férfi munka", amit a beszélgetők  a média és az oktatás hibájának tartanak. Halácsy szerint már a játékboltokban eldől a dolog, amikor a kislányok a rózsaszín vasaló és a fésülködő asztal közül választhatnak. Szexisták a mesék és a tanítók is. Végeztek egy felmérést, amiből kiderült, hogy ha nőknek a nevük mellett a nemüket is meg kell adniuk, akkor rosszabbul teljesítenek, mint a nemük megadása nélkül. A lányok választási lehetőséget sem kapnak. Az informatika egy hatalmas terület, ahol nem csak a kódolás, a programozás létezik. Ki kell nyitni, és meg kell mutatnia a fiatal lányoknak ezt a világot. Ezen dolgozik a Skool is, a Technológiai Oktatásért Alapítvány fő projektje, aminek célja, hogy fiatal lányoknak és nőknek használható technológiai tudást adjon.

• Azért kell több nő az IT szektorba, mert ők több empátiát és kreativitást hoznak magukkal.

Minden résztvevőnek az volt a tapasztalata, hogy sokkal kellemesebb és hatékonyabb olyan csoportban dolgozni, ahol nagyjából kiegyenlített a nemek aránya.

• A nőknek mindenképp szüneteltetniük kell a karrierjüket, amikor gyermeket vállalnak – emiatt nehezebben lépnek előre.

Ahhoz, hogy több nő legyen a szektorban, fontos, hogy a munkahelyek anyabarátok legyenek, lehessen otthonról dolgozni, heti pár napot homeoffice-t tartani vagy legyen bölcsőde, gyerekfelügyelet a munkahelyen. Ugyanebbe az irányba tett fontos lépés lenne az is, ha igénybe vennénk a már létező informatikai lehetőségeket, és a meetingeket és konferenciákat online felületre terelnénk. És persze – teszi hozzá Halácsy – fel kellene végre szabadítani az anyákat a hibáztatás alól, amit azért kapnak, mert visszamennek a munkahelyükre.

• A kvóták bevezetése hatékony eszköz arra, hogy több nő kerüljön fontos szerepbe a tech/IT iparágban.

A meghívottak szerint a kvóta rendszer hasznos és szükséges a kritikus tömeg eléréséhez. De félő, hogy amíg az oktatásban ennyire kiegyensúlyozatlan a nemek aránya, addig  nem lesz kivel feltölteni a kvótákat. Szemléletváltás, nyitás kell, mert ha csak a kvóta miatt vesznek fel egy nőt, az egyik félnek sem lesz kamatozó ergyüttműködés.

• A nők bal agyféltekéje (ami az elemzési és számítási készségekért felel) általában gyengébb, mint a férfiaké, ezért nehezebb számukra sikeresnek lenni a technológiai szakmákban.

A nők és a férfiak gondolkodása, agyi működése más. A nők multitaskingolnak, míg a férfiak vadásznak. Mindkettőre egyaránt szükség van. Nem gyengébb egyik a másiknál. Ez nem kifogás.

A kerekasztal beszélgetés után Jessica Camus, a World Economic Forumtól a globális női esélyegyenlőség felmérés eredményeit foglalta össze skype-on keresztül.

A rövid szünet után kávéházi hangulat lett, a közönség asztalok köré gyűlve beszélhette meg véleményét a Skool,  a BusinessWomenNetwork, a Női Pálya és a NaTE (Nők a Tudományban Egyesület) szervezetek vezetésével a következő témakörökkel kapcsolatban:

• Nemi előítéletek a technológiai iparban
• A szerepmodellek és a támogató hálózat hiányzik
• Tapasztalat szerzési lehetőségek hiánya a területen
• A terület utáni érdeklődés hiánya a lányok körében
• Készségek és képességek hiánya

 A program alatt flip charton rajzokkal örökítették meg a tanulságokat, ami hamarosan online is elérhetővé válik.

A témák megvitatására körülbelül fél óra állt rendelkezésre, de lett volna még miről beszélgetni.  A résztvevők, zömében fiatal egyetemista, remélhetőleg a jövőben az IT iparban sikeresen elhelyezkedő lányok voltak, akik nem ijedtek meg a sztereotípiák és panaszok sorakoztatásától. Nekem, mint az IT-ben dolgozó nőnek sajnos ez az este sem hozott megváltást, de lehet, hogy a szemléletváltáshoz tényleg csak arra van szükség, hogy sokáig, kitartóan duruzsoljuk ugyanazokat a jelszavakat.  Bár talán az is segítene, ha a közel száz előadó közül nem csupán húsz lenne nő egy jövőről szóló rendezvényen.  Talán majd a jövőben.

Fotók forrása: Global Shapers Community Budapest Hub

Pálos Nikolett