Barbie kihányja a belét; Barbie kasztrálja vagy megöli Kent; Barbie menstruál, és elpottyant egy gyereket Mariel Clayton képein. A kérdés az, mennyire kommersz és öncélú ez a művészet; hogy van-e bármilyen hatással arra, ahogyan Barbie-ról vagy a világról gondolkodunk. Puskás Panni írása.

Igen, szerencsés vagyok, ha úgy értjük a szerencsést, hogy a többségnél szerencsésebb, illetve az általam ismert anyák többsége szerint sokkal szerencsésebb náluk. Azonban amíg azt mondjuk, hogy az egyik fél (én) „szerencsés”, a másik pedig (a partnerem) „jó”, azt is sugalljuk, hogy egy apa jóval túlteljesíti a tőle várhatót, ha a semminél többet (de azért a felénél kevesebbet) csinál.

Képzeld el, Tomi/Bence/Gábor/Balázs, hogy reggelente felébredsz, felhangosítod a telefonodat, kinyitod a laptopodat, bekapcsolod a tévét, vagy a kocsiban a rádiót, és egy olyan világban indulsz neki a napodnak, ahol minden a te életed alakításában résztvevő poszton csak és kizárólag nők ülnek. Hogy magazinok és reggeli műsorok tömkelege, nem is beszélve mainstream politikai orátorokról, foglalkozik azzal, hogy neked elmondja, téged milyen életmód tesz boldoggá, mert ha nem, akkor valami gebasz van veled.

Miért nincsenek valóban a nők érdekeit képviselő, prominens magyar politikusnők Magyarországon? – avagy a totális alulreprezentáltság országában

Gát Anna

Friss szemmel vizsgálni a popkultúrát, új életet lehelni a múlt generáció feminista elméleteibe. Egyetemi kurzus a Princetonon. – Jill Dolan írása a Symposium Magazine-ban.

Feminista tudós ismerőseim közkedvelt szokása olyan fiatal nőkről sztorizgatni, akik úgy kerülik a „feminista” jelző alkalmazását, mint a pestist. A kollégáim azt fájlalják, hogy ezek a diákok – akik egyébként a mindennapi életükben feministákként viselkednek – nem érzik magukénak ezt a mi generációnk számára olyannyira erőt adó kifejezést. Zavartan és aggódva tűnődnek el azon, hogy vajon ezek a nők miért nem kívánják felpezsdíteni ezt a társadalmi változáshoz szerintünk elengedhetetlen politikai mozgalmat? Miért hiszik el a média okostojásainak, hogy a „feministák” gyermek- és férfigyűlölő, öntelt, világromboló hárpiák? Miért nem kívánják felfrissíteni vagy akár megújítani a mozgalom nyelvezetét?

Bár én magam is gyakran elmerengtem ezeken a kérdéseken, alapvetően úgy gondolom, hogy nem számít, hogy minek nevezik magukat a diákok, ha egyszer hajlandóak kipróbálni azokat a feminista-barát elméleteket, amelyeket a tanításom során igyekszem bennük elültetni. Múlt évben tartottam egy szemináriumot a Princetoni Egyetemen gender, szexualitás és popkultúra témában, és akkor szembesültem azzal, hogy sokkal problematikusabb a nyelv a diákok számára, mint ahogy azt gondoltam volna – protofeminista elfogultságuk igencsak finomra volt hangolva.

Köztes eset vagyok azon a spektrumon, amely a testével elégedett nők törpe kisebbségétől a súlyos, életet veszélyeztető evészavarokig vezet. A testemmel való elégedetlenség olyan apróságokban ölt testet, amelyeket alapos önreflexió nélkül valószínűleg észre sem vennék. – Réz Anna írása

Ha valami káros, akkor az nem Lina és Vera videója, hanem az a beszédmód, amely burkoltan azt jelzi: a nőügyekkel foglalkozó, igencsak szűk rétegen belül is van egy még sokkal szűkebb kör, amelynek jogában áll, hogy meghatározza, ki a jó a feminista és ki nem; hogy ki árt és ki használ. -- Réz Anna írása

A Baranya megyei rendőrségi videók kapcsán kitört nagy össznépi felháborodásból mindannyian kivettük a részünket. Ezúttal azonban nem csak a többé-kevésbé „jegyzett” feminista szervezetek léptek akcióba – az áldozathibáztatás állatorvosi lova azokat is aktivitásra késztette, akiknek ez nem munkaköri kötelességük. Így született meg a „Nem tehetsz róla, tehetsz ellene” Facebook-csoport Farkas Edina Lina és Mérő Vera vezetésével, illetve az általuk készített válaszvideó, amely lényegében a rendőrségi videók újraforgatása, alternatív befejezéssel.

Az óvónő szerint a lányod nem öltözködik elég "lányosan"? Az állásinterjún finoman érdeklődnek, mikor akarsz "lebabázni"? A főnöködnek jobban tetszik az ötleted, amikor két perccel később egy férfikollégád megismétli?  Segítőkész idegenek adnak tanácsot, mit szabad egy terhes nőnek enni? A témavezető tanárod nem bátorít, hogy doktori képzésre jelentkezz? Nincs a körzetedben női politikus, aki képviselné az érdekeidet?

Mi nem mondjuk meg, mi jó neked, és nem mondjuk meg, hogyan élj.

ÜVEGPLAFON – Női Közéletmód. Minden, ami a magazinokból és a híradóból kimarad.