Október 14-én került megrendezésre a nemrég két évessé vált Üvegplafon társadalmi beszélgetéssorozat évadnyitó része a Bálint Házban. Ezúttal az IT-ban dolgozó nőkről, illetve azoknak a hiányáról volt szó. A meghívott vendégek Bíró Júlia, a Prezitől, Scheuring Ádám termékfejlesztő, startup vállalkozó, Seres Szilvia médiaművész, adjunktus a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékén, és Zengő Andrea a WITSEC (Women in IT Security / Nők az IT biztonságért) alapítója voltak.

Szerző: Tamás Dorottya

Miután a nézősereg minden tagja talált magának üvegplafonos kitűzőt, és megtudta, milyen feminista is, Réz Anna bevezette a nők hiányának problémáját a rohamosan fejlődő és növekvő információs technológiai iparban.

Bíró Júlia elmondta, a probléma az IT-ben való munkaerőhiánnyal kezdődik. Már a szakma dolgozói is rájöttek, hogy ezt nem lehet úgy pótolni, ha a társadalom fele majdnem teljesen kiesik a vonzáskörzetből. Minden ember egy potenciális tehetség, csak azt az életkort kell megtalálni, és becélozni, amikor a fiú-lány sztereotípiák felerősödése miatt a lányok elkezdenek lemorzsolódni.

Réz Anna is megosztotta általános iskolás tapasztalatát: amíg a lányoknak varrni kellett tanulni, a fiúk számítástechnikát tanultak. Scheuring Ádám egy másik szempontból vizsgálta meg a jelenséget. Előző munkahelyi benyomásai alapján a céges kultúra is nagyban hozzájárul ahhoz, miért nem szimpatizál sok nő ezzel a munkakörrel –az IT területén dolgozó cégek sokszor férfiigények alapján szerveződnek.

Zengő Andrea hozzátette, régebben egy munkahelyén rendszerinformatikusként dolgozott, ahol nőként egyedül volt, a beilleszkedéshez pedig neki is, egyedüli nőként részt kellett vennie a közös sörözéseken. Szerinte ha valaki egyedüli nőként kerül egy céghez, általában két dolog szokott történni: vagy felkarolják a fiúk – ekkor nagy eséllyel boronálják össze valakivel –, vagy nem történik meg a mentorálás, ezért kénytelen lesz elhagyni a szakmát.

Seres Szilvia hangsúlyozta, a gondok az oktatással kezdődnek, és mint tanár, pontosan látja, milyen akadályok várnak egy oktatási intézményre, ha számítástechnikai eszközöket akar beszerezni. Büszkén mesélte, hogy Magyarországon most indult az általa vezetett első játéktervező képzés. Az IT fejlődése, és az újabb és újabb szakmák megjelenése pedig még sürgetőbbé teszi, hogy minél több lányhoz jussanak el a programozás szépségei.

Abban mind az öt beszélgetőpartner egyetértett, hogy a nemi kvóta az IT-ben csakis kontraproduktív lehet – tüneti kezelése egy mélyebben gyökerező problémának. Scheuring Ádám azonban elmondta, Norvégiában, ahol jelenleg él, szabály szerint a cégek igazgatótanácsában legalább 40% nőnek kell lennie.

Balról jobbra: Zengő Andrea, Seres Szilvia, Scheuring Ádám, Bíró Júlia, Réz Anna

Bíró Júlia a Google-t hozta fel követendő példaként, akik észrevették, hogy ha magasabb pozícióba való jelentkezés lehetősége van, a női kollégák alig jelentkeznek – ezt később azzal oldották meg, hogy bátorító e-maileket küldtek a nőknek. Pozitív diszkrimináció helyett arra van szükség, hogy a nők a férfiakkal egyenlő mértékben tudjanak és akarjanak kiállni magukért.

Réz Anna még a játékok gender-specifikus szétválasztásáról faggatta a vendégeket. Azt is lehet látni, a vannak kifejezetten férfiaknak gyártott, nőket még inkább szexuális tárgyként tekintő játékok. Míg a „hard core” játékosok között erős túlsúlyban vannak a férfiak, addig a rövid, mobilokra tervezett applikációs játékokkal a nők játszanak többet – erősítette meg Seres Szilvia és Scheuring Ádám is.

Mivel az IT szektorban kiugróan magas a férfiak aránya (a Magyarországon is tevékenykedő, piacvezető vállalatoknál kb. 10 százalékát adják a nők a mérnöki-informatikai területen dolgozóknak), nem is csoda, hogy a nőkkel kapcsolatos sztereotípiák már a design szintjén érvényesülnek – például a nőknek szóló appok 90 százaléka csupa-rózsaszín. A beszélgetés végére a résztvevők együtt és külön-külön is megerősítették a nők szakmai integrálásának és a korai számítástechnikai és programozási ismeretek átadásának fontosságát.