Üvegplafon

Szőrősen vagy nem szőrösen – miért is fontos ez?

2015. július 23. Üvegplafon

Küzdelem a kommentdzsungelben, 2. rész

Elhatároztam, hogy újból felveszem a kesztyűt, és megnézem, mi folyik a kommentek közt, ezúttal a 444.hu feminista témákkal foglalkozó rovatán a Feminfo.hu-n. A választott cikkem címe: „Csak erős idegzetűeknek”, ami a nők szőrtelenítéshez vagy annak hiányához fűződő viszonyáról szól. A cikk tartalmáról azt gondoltam, hogy mindenki számára evidens: nagyon jól összefoglalta a szőrtelenítéssel és szőrösséggel kapcsolatos elvárásokat, kaphattunk egy kisebb történelmi áttekintést is, és kritikus módon mindig behozta a társadalmi nyomás szerepét. Naivan először megörültem, hogy készült egy ilyen objektív és kritikus szellemben írt cikk ebben a témában, biztos kialakul valami jó, konstruktív vita a kommentszekcióban, halleluja, végre beszélgetünk erről is!

Szerző: Nagy Gréta

Aztán rögtön emlékeztettem magam: ez a cikk egy, a nők kinézetét érintő témáról szól, hát majd pont ez alatt a cikk alatt nem lesznek trollok, szexisták, megmondóemberek!? De legalább, - gondoltam - tökéletes lesz arra, hogy készítsek egy nagyon nem reprezentatív felmérést arról, hogy mégis a kommentelők hogy állnak ehhez a témához, mennyire tudnak azonosulni a nőkkel, mennyire lehet velük vitázni?

Amikor férfiak vitáznak a nők szőr-szabadságáról

Amit rögtön észrevettem, hogy a kommentelők többsége férfi. Jobban belegondolva, ez egyáltalán nem lep meg, a 444.hu általános kommentelési trendjei miatt sem, és a cikk témája miatt sem. Nőként, nekem is egyből elmegy a kedvem az olyan kommentek láttán, mint:

"Először is, a szőröset nem jó nyalni. Ha szúrja a kezem, amikor a lábát simogatom, az nem szexi. Viszont az meg nevetséges, ha a szemöldökét kiszedi és rajzol helyette másikat"

vagy:

"A te szőröd a te döntésed. Az én erekcióm viszont az enyém. Tehát vagy lelkiismeretesen szőrtelenítesz, vagy sose jöhetsz a közelembe.”

A kommenteket alapvetően 2 csoportba lehetett osztani (a 3. fentebb illusztrált, offenzív/troll csoporttal most nem kívánok foglalkozni):

  1. Miért pattogunk ezen az ügyön? Ez csak szőrtelenítés! Komolyan, nagyobb problémáink is vannak, mint az, hogy a lányok borotválják-e magukat!!!
  2. A szőrtelenítés nem társadalmi nyomás, nem kötelező! Ha egy lány nem akar szőrteleníteni, akkor senki nem akadályozza meg ebben! + egy nagyon erős „társadalmi nyomás egyébként sem létezik” vonal, erről később…

Nézzük az első csoportot!

A nők pedig pampognak valamiről, ami a férfiaknak nem fontos

És már megint itt járunk, mi nők pampogunk valamiről, ami a férfiaknak nem fontos:

Egy újabb buta feminfós poszt a semmiről. Igen, egy nőnek joga van annyi szőrt és ott viselni, amit akar, és egy férfinak is joga van ahhoz, hogy ha nem tetszik a szőrös láb, messziről elkerülje a sokak szerint így igénytelen nőt. Ahogy nekem férfiként is jogom van izzadt susogós melegítőben, korpás hajjal, 2 hetes szakállal, zsíros hajjal járkálni, a nőknek joguk van, hogy messziről elkerüljenek, ha így teszek.”

Elmondom, hogy miért probléma ez, és hogy miért pampogunk erről mindig, tudom, hogy már fárasztó (és egyébként mondtam már előző cikkekben is, de még biztos hallani fogjátok tőlem: ha az itt kommentelgető férfiak meghallgatnának egy nőt ebben az ügyben, akkor talán esély lenne rá, hogy betekintsenek a látszólagos esztétikai kérdés mögé).

Igen, a nőnek valóban joga van szőrösen járni, de a kommentelő is leírta, hogy akkor mire számíthat. Ez azonban nem egyenlő azzal a kérdéssel, hogy a férfiak milyen ruhában járnak és milyenek a higiéniai szokásaik, amelyek miatt esetleg a nők elkerülik őket. Mert ha egy nő szőrös lábbal sortban jár-kel, vagy szőrös hónaljjal, ujjatlan felsőben kapaszkodik a villamoson, akkor nem az a legnagyobb baja, hogy nem fogja egy pasi sem megdugni, hanem a legtöbb ember ilyenkor olyan szinten lenézi, mintha valami undorító idegen állatfaj lenne (lásd az állat- és növényhatározóban a „hónaljkutya” szócikk alatt). Ez nem egyéni ízlés kérdése, hanem ez egy nagyon mélyen beágyazódott társadalmi elvárás, ami a nőkkel szemben él, a férfiakkal szemben meg nem. Így most, kedves férfiak, hallgassatok a nőkre, mert pont jobban tudják, hogy valóban érvényesítheteik-e a jogukat a szőrös hónaljhoz. Nem érzitek a paradoxont pl. ebben az állításban?

Itt van például ez a komment:

ad1. tőlem lehet a lánynak ordenáré szőrzete, legfeljebb bottal sem nyúlok hozzá, ad2. ki gondolta volna, hogy ez az ostoba cikk is arra fog kilyukadni, hogy a nők értelmes lények és tudnak maguktól dönteni. FELFOGTUK BASZKI, 50 cikkel ezelőtt, eldöntheti magáról mind férfi mind nő, hogy alapvető igényességgel éli az életét, vagy nem. erről van itt szó kérem, nem a döntési képességről.”

Azt mondjuk, hogy a megadunk minden tiszteletet a nőnek, van választása, csináljon azt, amit akar… ja csak nekem ne is kelljen ránéznem, mert az a szőr, ami a hónalján van, és melleseleg tök természetes, és a férfiak többségén is díszeleg szabályosan hányingert keltő.

Valóban társadalmi elvárás-e a szőrtelenség? Van egyáltalán olyan, hogy társadalmi nyomás?

Tényleg olyan nehéz megérteni, hogy egy értelmes, alapvetően magabiztos, döntésképes nőt milyen szinten bátortalanítanak el az ilyen kommentek attól, hogy egyáltalán elgondolkozzon azon, hogy valójában mi vagy ki miatt tépkedi ki a szőrét gyakorlatilag minden testrészén mínusz a belső szervek? És félreértés ne essék: én nem akarom senkinek megmondani, hogy milyen legyen az ízlése, hogy a szőröset preferálja vagy a szőrtelent… Én csak azt szeretném, ha a nők nem a társadalmi nyomás miatt szőrtelenítenének, hanem azért, mert valóban így tetszenek jobban maguknak (és még mielőtt bárki azt mondaná, hogy „de hát most ez a helyzet, mindenki azt csinál, amit akar”, szeretném ha visszaolvasná az előző bekezdést).

Azt szeretném, hogy a szőrtelenítés ugyanolyan tudatos döntés eredménye legyen, mint például az öltözködés. Nem fog mindenkinek tetszeni, amit csinálok, de ne kelljen magyarázkodnom miatta, ne kelljen elviselnem a lenéző pillantásokat, nem kell mindenkinek erre felizgulnia, csak fogadjanak el szőrösen is.

És nem tudom elképzelni, hogy hogyan nem látja ezt mindneki (feltéve, hogy nyitva van a szeme, és legalább egy hónapban egyszer elhagyja az atombunkerét)? Nem kell elmenni a mainstream pornográfiáig, ahol egyetlen egy szőrszálat sem, vagy a „sima, nem-pornó” filmekig, ahol minden nő, reggel, este, betegségben, egészségben, veszélyben, lakatlan szigeten, középkorban szőrtelen. Elég, hogyha a saját házunk táján körbenézünk és észrevesszük, hogy a közelünkben lévő emberek, barátok, szerető családtagok is ezt a nézetet plántálják egymásba. „Egy nő, akkor nő, hogyha szőrtelen. A szőrösség az igénytelenség jele.”

És sajnos a társadalmi nyomást ignorálni nem olyan egyszerű, mint ahogy privilegizált barátunk gondolja:

Van a feminizmusnak egy jó nagy hiányossága, mégpedig a társadalmi elvárások. Szóval NEM LÉTEZIK TÁRSADALMI ELVÁRÁS, ezek a normák, elvárások mindig az egyén fejében léteznek csak! Tehát amikor egy feminista a társadalmi elvárásokról beszél, akkor mindig arról beszél, hogy ő mit gondol, mit várnak el tőle, tehát a saját elvárásait maga iránt fogalmazza meg(…)”

Értem a gondolatmenetet – társadalmi nyomás csak akkor létezik, ha hagyod magad. Azt is értem, hogy miért olyan könnyű erre a következtetésre jutni annak az embernek, akire viszonylag kevés társadalmi nyomás helyezkedik. Én is szerencsésnek mondhatom magam abból a szempontból, hogy az egyetlen hátrány, amivel indultam az életben az, hogy nő vagyok. Találkozom szexizmussal, de egyre jobb és jobb a helyzet, de azt bizton állíthatom, hogy társadalmi elvárások léteznek. Ezt nálam még jobban tudják azok az emberek, akiket azért diszkriminálnak, mert a saját nemükhöz vonzódnak, vagy azért mert egy bizonyos etnikum tagjai, vagy mert többet mutat a mérleg, mint ami elfogadott lenne. Ezt nem éltem át, de megpróbálhatom megérteni, és kötelességem is megpróbálni. Erre szeretném megkérni a férfiakat is: ahelyett, hogy a saját szemszögükből vizsgálnák ezt a szőr-kérdést, beszélgessenek a nőismerősükkel erről, tegyenek fel kérdéseket, ha olyan a viszonyuk, és hallgassák meg őket. Ebben a kérdésben azoknak lehet kifogásuk, akiket ér a diszkrimináció, másoknak pedig felelőssége, hogy meghallgassák és segítsék őket. És lehet, hogy most elöntött az indulat, és úgy jön le, hogy leírtalak titeket, férfiak, de ez nem így van, szerencsére sok olyan férfi ismerősöm van, akik kezdik már ezt kapizsgálni, és ezért hálás vagyok.

És hát a kommentszekcióban sem olyan reménytelen a helyzet, az egyik kommentelővel elég értélmesen el tudtam vitatkozni (shoutout!!!). Bár meggyőzni nem tudtam arról, hogy ez egy társadalmi és nem egyéni probléma, abban azért egyet tudtunk érteni, hogy mennyire fontos lenne, hogy jó lenne a lányok önbizalmát kicsi kortól ugyanolyan mértékben táplálni, mint a fiúkét, így nővé cseperedve valóban nem csak joguk lesz azt csinálni, amit akarnak, de erejük is!

 

komment, szőrtelenítés, társadalmi nyomás

Szólj hozzá a Facebook oldalunkon!
süti beállítások módosítása