A Nemzetközi Nőnap alkalmából megkérdeztünk pár véleményvezér apát, milyennek szeretnék látni a magyar társadalmat, mire kislányuk vagy kislányaik felnőnek…

Rényi András, művészettörténész

Lili lányom áprilisban lesz három éves, és töröm a fejem, hogy március 8-án mivel köszöntsem fel. Megvallom, nehezemre esik az ilyesmi, nem kedvelem az efféle ceremoniális tiszteletadást.  Pedig Lili nagyon "nőből" van, nem kétséges. Igazából épp azt szeretném, ha olyan világban válna érett nővé is, ahol már nincsenek nőnapok. Vagyis ahol megszűnnek az okai mindenféle diszkriminációnak, az olyasféle  pozitív és szimbolikus diszkriminációnak is, mint amilyen ez az ünnep is.

Somlai-Fischer Ádám, a Prezi társalapítója

Szeretném, hogy a nők ügye, vagy bármely társadalmi csoport egyenlőségének a kérdése ne csak a saját családunk és barátaink miatt legyen számunkra fontos. De ha most kifejezetten az én kislányom a kérdés: szeretném, ha a hazája olyannak látná és abban támogatná, amit ő szeretne és jól csinál. Ha inspiráló vezetőnek, akkor annak, ha empatikus segítőnek akkor annak, ha családjával boldog, akkor ebben kapjon támogatást, és ha munkájával, akkor ott is. És mindezek között, ha szeretne, akkor utazhasson és kedvére változtathasson az életén. És szeretnem, hogy ha majd már idáig eljutott a társadalmunk, hogy őt támogatja, legyen ereje segíteni azoknak is, akiket még még megkülönböztet, mert más a bőrük színe, vagy épp a vallásuk...

Török Ferenc, filmrendező

Nagyon szeretném, ha kislányom egyszer magyar miniszterelnök lenne, a fiaim mindeközben pedig sokat mosogatnának és pelenkáznának (nem úgy, mint én)…

Bus István, a Playboy főszerkesztője, női lapok szerzője 

Azt szeretném, ha a lányom bátor, szabad, vidám, kíváncsi, a tehetségét kibontakoztató, kiegyensúlyozott személyiség lehetne. Hogy legyen boldog – és ehhez ne kelljen külföldre költöznie. (Feleségem kommentje, amikor ezt elolvasta: “Akkor olyan legyen, mint te meg én?”)

Két kisgyermekem van, egy lány es egy fiú. Mindkettejüknek azt kívanom, hogy felnőttként olyan társadalomban éljenek, melyben támogatást kapnak sajat tehetségük kibontakozásához. Így fogják megtalálni örömüket a munkájukban es lesznek szorgos kis dolgozók helyett boldog emberek. Kislányomnak külön kívanom, hogy az ő majdani élteben karrier es gyermekvállalás ne zárja ki egymást.

 

Joób Sándor, újságíró

Ha a lányaim felnőnek, szeretném, ha olyan országot választanának maguknak, ahol a szabadságuk természetes, a kreativitásuk érték, a véleményük számít, a munkájukat megfizetik. Ahol az állam értük van, ahol a jókedv és az egyéniség nem gyanús, ahol az irigység és a gyűlölet nem társadalomszervező erő. Nagyon szeretném, ha ez az ország Magyarország lenne, és akkor én is boldog nagypapa lennék.

Lobenwein Norbert, a Sziget, a VOLT és a Balatonsound fesztiválok vezetője

Amióta Stefi lányom (és a most szóba nem kerülő két fiam) megszületett, gondolkodik, kommunikál, rengeteget próbálok tanulni tőle. Leginkább gyerekesen egyszerű és logikus gondolkodást, őszinte kérdéseket, egyenes válaszokat és a rosszindulat teljes hiányát. Stefi most 3 és fél éves. Mire 23 lesz, jó lenne, ha sok felnőtt venne példát a gyerekeiről. Ez sok-sok problémát megoldana, ebben biztos vagyok.

Juhász Péter, politikus

Világbékét szeretnék! Az élet akkor is legyen fontos, ha másé, nem csak emberé, de növényé, állaté, mert érteni kell, hogy a tisztelet nem az embert, hanem az életet illeti meg. Béke csak így lehet, és ha nem is idén, az nem véletlen, hogy a lányom neve Irén (görögül: béke).

Szatmári Péter, díjnyertes operatőr

Azt szeretném, hogy a kislányom egy olyan társadalomban éljen, ahol nem azt látja majd, hogy az emberek mennyien rohannak önzőn, kirekesztően előtte, vagy kullognak kelletlenül, közömbösen mögötte, hanem azt, hogy milyen sokan mennek önzetlenül mellette...

Szél Dávid, pszichológus

Azt szeretném, ha a lányom egy olyan országban élhetne, amelyben nincs szükség erre a blogra.