Üvegplafon

A magánélet is munka (és fordítva)

2016. április 15. Üvegplafon

Elsősorban azzal, hogy a munka területét mindenmással egyenértékűvé teszi, a munka-magánélet megkülönböztetés torzítja az arányokat – tartalmilag tehát éppen az életterületek sokféleségét egyszerűsíti le, és rakja a „magánélet” kategóriába. A magánélet pedig magánszféra – így látszólag ráhatása sincs a munkáltatónak.

Szerző: Kánya Kinga

Az életünk kettéosztása munkára és magánéletre napjainkban népszerű, a munkáltatók részéről is sokat alkalmazott megközelítéssé vált. Akár a nők érdekeire való érzékenyítés egyik legsikeresebb területének is nevezhetnénk – látva a munka és magánélet egyensúlyát célzó vállalati programok számának fokozatos növekedését, mondhatni divatját.

De valóban történt érdemi változás a nők életében a munka és magánélet egyensúlyát célzó programok bevezetésével? Én egyre szkeptikusabb vagyok ezzel kapcsolatban.

worklife.jpg

 Amikor először találkoztam ezzel a kifejezéssel (kb. 10 éve), nagyon újszerűnek tartottam és nagyon szükségesnek is, hogy ki legyen mondva: a munka mellett mindannyiunknak van egy saját életünk is (magánszféra). Önmagamra is könnyen értelmezhetőnek tűnt, mert egy, két, majd három gyerekes anyaként legitimmé tette, hogy megfogalmazzam és érvényesítsem szempontjaimat önmagam és munkáltatóim felé.  Kifejezetten sikeresnek tartottam magam a munkám és magánéletem összehangolásában (ez közel sem volt egyensúlynak nevezhető), és úgy éreztem, hogy ezt nekem találták ki, ezért elkötelezetten képviseltem a szervezetfejlesztő munkám során is.

Csak fokozatosan alakult ki bennem is annak tudatosodása, hogy csalóka illúzió ez az egész. Minél hosszabb ideje figyelem – magamon is – ennek a megközelítésnek a valódi hatását, annál jobban hiteltelenedik el. És nem csak azért, mert a kapcsolódó munkáltatói programok legtöbbször eseti jellegűek, és sokszor nem különösebben hatékonyak. Sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy önmagában a munkát és a magánéletet kettéosztó megközelítés alkalmatlan arra, hogy hozzájáruljon az életterületeink egyensúlyának megteremtéséhez. Egyszerűen a kiindulási alap nem jó – így a ráépülő programok sem képesek mélyreható változásokat előidézni sem egyéni, sem szervezeti szinten. Hogy miért?

Mert leegyszerűsít és elmos lényeges kérdéseket.

Kettéválasztani a nők – és férfiak – életét a munka és a magánélet területeire több szempontból is nagyon leegyszerűsítő szemlélet. Ha a két terület tartalmi részét nézzük, akkor inkább munka és mindenmás egymáshoz való viszonyaként lehetne értelmezni. A „mindenmás” tehát a munkán kívüli életünk sokfélesége: önfejlesztés, családi élet, szabadidő, társasági élet, hobby, nők esetében az egyenlőtlen otthoni munka(!) megosztás következtében megjelenő kettős teher – mindezt azonban tévedés egyszerűen besorolni a „magánélet” címke alá; a helyzet ugyanis ennél sokkal komplexebb. Arról nem is beszélve, hogy a családi élet részeként a láthatatlan háztartási munka ezen besorolás alapján egyáltalán nem is „munka” – így a munka-magánélet fogalompár itt nem egyszerűen félrevezető, hanem kontraproduktív is, mert a munka fogalmának valódi, érdemi újragondolását és újraelosztását nem teszi lehetővé.  

Mert szétválasztja azt, ami összekapcsolódik.

Azzal, hogy a munkát mindenmás életterületünktől elválasztjuk, azokat az egymást erősítő hatásokat is elmossuk, amelyek a különböző életszakaszokban szerzett tudással és készségekkel a munkavégzéshez is hozzájárulnak. Ha például elmegyünk egy képzésre, akkor annak hatása – még akkor is, ha nem a szakterületünkhöz kapcsolódik a témája – visszahat tanulási képességeinkre, újszerű megközelítésünkre, interakcióinkra, networkünkre, amit munkahelyünkön is kamatoztatunk. Ez nem mindig kimutatható hatás, ahogy az sem, hogy a munkánk vagy a magánéletünk területén keletkezik-e az a stressz, aminek pszichoszomatikus következményeitől többhetes táppénzen otthon maradásra kényszerülünk. A munkáltatónak vagy az egyénnek van ebben az esetben dolga a stressz kezeléssel vagy stressz megelőzéssel? – fogalmazódik meg sokszor a kérdés.  Mindez a munkáltató és a munkavállaló viszonylatában annyit jelent, a munkáltató bármikor, eseti jelleggel a magánélet területére rendelhet olyan feladatokat, felelősségeket, amelyek nem ennyire egyértelműen elhatárolhatóak, viszont az egyéni képességeket bármikor jól hasznosíthatja.

Mert ez által sokkal inkább a munkáltatói szempontokat hangsúlyozza.

Elsősorban azzal, hogy a munka területét mindenmással egyenértékűvé teszi, a munka-magánélet megkülönböztetés torzítja az arányokat – tartalmilag tehát éppen az életterületek sokféleségét egyszerűsíti le, és rakja a „magánélet” kategóriába. A magánélet pedig magánszféra – így látszólag ráhatása sincs a munkáltatónak.

Emellett túlhangsúlyozza az egyensúlytalanság időbeni dimenzióját. A részmunkaidős megoldásokkal látszólag időt nyer a nők számára – ugyanakkor mélyen hallgat arról, hogy a valódi munkamennyiség és a rendelkezésre álló részmunkaidő sokszor köszönőviszonyban sincsenek egymással. Aligha segít az egyensúly kialakításában, ha hat vagy nyolc órás munkamennyiséget kell négy órában elvégeznünk, mi több: növeli a stresszt. (Miként az is, ha a munkavállaló nő nem tud annyit túlórázni, amennyit a szervezeti kultúra kimondatlanul megkövetel.) Az egyensúlytalanság tehát – bár a szándék épp ellentétes – nem csökken, hanem épphogy fokozódik.

Mindennek ellenére a munka és magánélet harmóniáját célzó megközelítések és vállalati programok nagyon népszerűek, mert legalább elismerik: a munkavállalónak a munkahelyén kívül is van élete. Ennek örülhetünk, de ha belegondolunk az életünk komplexitásába, akkor az is láthatóvá válik, hogy ez a megközelítés nem jelent érdemi előrelépést a valódi összehangolás irányába. A munkánk és mindenmás nem két egyenrangú, egymástól független szelete az életünknek, amelyek között csak meg kell találni az egyensúlyt. A munkánk az életünk része, ezért a kategorikus elválasztás helyett olyan komplex megközelítésre lenne szükség, amely rendszerszinten képes integrálni a szervezeti és az egyéni igényeket.

A szerző a JÓL-LÉT Alapítvány munkatársa

Szólj hozzá a Facebook oldalunkon!