Üvegplafon

Az emlősök szaporodásáról

2015. december 15. Üvegplafon

Nem az van, hogy én nem figyeltem biológia órán, mert már akkor is a férfiak gyűlöletével voltam elfoglalva, és jegyzetelés helyett köpőcsővel köpködtem a rettegő feminin férfiakat, hanem az van, hogy házelnök úr te nem figyeltél oda az elmúlt 56 évedben semmire, ami a nőkkel, a nőjogokkal, vagy, ahogy te mondanád „az emberiség fennmaradásához szükséges kultúrával” úgy általában történt.

Szerző: Csonka Anna

Nem idegesítettem fel magam különösebben, amikor Kövér László azt kérte, szüljek unokát, mert az lesz a legjobb nekem is, meg az egész világnak. Kövér László egy nagypapa korú (vagy legalábbis nagypapa habitusú) ember, és hát lássuk be, az én hasonló korú rokonaim száján is kicsusszan néha hasonló kérés. Attól kicsit erőteljesebben csóváltam a fejem, amikor (úgy sejtem) Kövér László kedvenc előadója, Ákos, kifejtette, hogy nem dolgom annyit keresni, mint egy férfinak. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, milyen igazságosság-elmélet mentén elfogadható, hogy két egykorú, egy beosztású, egyenlően tehetséges ember nem ugyanannyi pénzt kap ugyanazért a munkáért, de Ákos biztosan megénekelte már a megoldást. Azért sem idegesítettem fel magam ezeken, mert persze mondjon, amit akar Kövér László is, meg Ákos is, szerencsére van már egy olyan immunrendszere az országnak, hogy meg fogják kapni, ami jár nekik, és több remek cikkben és vicces tiltakozásban meg is kapták.

12341132_10153785710314494_484995923175670484_n.jpg

De aztán nem tudtak leállni. Ákos a menedzsmentje révén fogott a férfi princípiumot nyilván tökéletesen beteljesítő hisztibe, Kövér Lászlónak meg az szaladt ki a foga kerítésén, hogy ha figyeltem volna hetedikben biológia órán és nem facebookoznék annyit, akkor bizony tudnám, hogy szülni márpedig kell, különben nagy baj lesz, kihalunk. Márpedig én még biológiai faktos is voltam, és álmomból felébresztve is tudom, hogy lesz a gyerek, szóval ezzel most már túl messzire mentél, Kövér László.

Nem az van, hogy én nem figyeltem biológia órán, mert már akkor is a férfiak gyűlöletével voltam elfoglalva, és jegyzetelés helyett köpőcsővel köpködtem a rettegő feminin férfiakat, hanem az van, hogy te nem figyeltél oda az elmúlt 56 évedben semmire, ami a nőkkel, a nőjogokkal, vagy, ahogy te mondanád „az emberiség fennmaradásához szükséges kultúrával” úgy általában történt.

Abból, ahogyan a gyerekekről beszélsz, és amit próbálsz a nőkbe sulykolni azzal kapcsolatban, hogy miért is „kell” gyereket szülni, nekem úgy tűnik, csúnyán lemaradtál például a gyerekek családon belüli szerepének nem is ötven, inkább száz éve kezdődött változásáról. Akárhogy is nézzük, az elmúlt napokban tett nyilatkozataid alapján szerinted a gyerek A) a nő önmegvalósításának terméke, B) a nő meghosszabbítása. Sajnálom, hogy ezt most és így kell megtudnod, de a gyerek nem olyan, mint amikor az okos és sikeres nők végre veszik a fáradtságot, és facebookozás helyett csinálnak egy menő vállalkozást, írnak egy szuper applikációt, vagy remek órát tartanak az iskolában. És a gyerek nem is arra van, hogy majd ő teljesítse be a feminista szervezkedéssel elszalasztott álmokat. Nem, a gyerek egy önálló kis valaki, aki csak rád van bízva, és ha elég jól csinálod a nevelés dolgot, akkor felnőve remélhetőleg nem fog nőgyűlölő ostobaságokat mondani nagy nyilvánosság előtt.

A magam részéről nem azért szeretnék majd egyszer gyereket szülni, mert a szülőknek nagyon kéne már egy unoka, meg amúgy is unom a munkát, és jó lenne már valamit úgy igazán elérni az életben, vagy mert szeretnék gyönyörködni a saját kicsi másomban, hanem azért, mert a gyerekek elképesztően jófejek, szórakoztatóak, és mert az élet tök jó, és ezt szeretném megmutatni másnak is. És nem másvalakinek fogok gyereket szülni – mindentől eltekintve, már csak az a mondás is teljesen abszurd, hogy valakinek szüljek –, legfeljebb a magam és a pasim örömére, de persze nagyon jó lesz, ha majd örül a család is.  És nem szeretném, ha a gyerek az önmegvalósításom lenne, mert ha az lenne, akkor indokolatlanul mérges lennék rá, ha a balett óra után már nem megy neki elég jól Chopin 2. zongoraversenye, és nem ehetne túrórudit egy hétig, ha négyest hoz matekból, mert ő az én „projektem”, és az én projektem csak ne hozzon négyest. De ezt nem szeretném.

És nem is csak ez a fontos nevelés-pszichológiai „forradalom” kerülte el a figyelmedet, ahogy jó konzervatív nőt a karrier. Hanem az is, hogy a nőknek, ha úgy szeretnék, lehet már szebb hivatásuk, mint az anyaság. Ez ráadásul nem csak nekik jó, hanem jó a cégnek, ahol vezetők lesznek, jó a gazdaságnak, ahol lapátolják a GDP-t, és jó az országnak, ahol ne adj’ isten képviselők és miniszterek lesznek (to be fair, erről nem önhibádból maradtál le, hanem azért, mert Magyarországon ez nem sok nővel történik meg).

Úgy tűnik az sem jutott el hozzád, hogy ha egy kisgyermekes anyának több lehetősége lenne arra, hogy a gyereknevelést fel nem adva visszatérjen a munkaerőpiacra, például egy normálisan megfizetett félállásba, az is segítene kielégíteni a munkaerő-szükségletet, amit, ahogy fintorogva mondod, most menekültekkel és bevándorlókkal töltenek fel azokban az országokban, ahová legalább beengedik őket. 

Ezért lehet az, hogy az apaság után a második kedvenc hivatásodat, a házelnökit gyakorolva a rád bízott ország egyik felét egyszerűen nem tartod elég érettnek, okosnak és felelősnek ahhoz, hogy ne adj neki kéretlen és alsó hangon udvariatlan életvezetési tanácsokat.  Legközelebb, amikor felháborodsz azon, hogy felháborodtak rajtad, tedd fel magadnak azt az egyszerű kérdést, hogy vajon rendben volna azt mondani, hogy a férfiak önmegvalósításának csúcsa, ha unokákat nemzenek, aztán otthon maradnak velük és szeretetben felnevelik? Ha a válasz az, hogy nem, nem volna rendben, de te nőkre vonatkoztatva mégis ezt mondtad, akkor szexista voltál. És a szexizmuson 2015-ben felháborodni nem felháborító.

Szóval tudod mit, Kövér László? Egyezzünk meg abban, hogy ha te többet nem adsz életvezetési tanácsokat a nőknek, akkor én pedig megvalósítom magam úgy, akkor és ott, ahol szeretném, előtte, közben vagy utána pedig esetleg szülök egy potenciálisan boldog gyereket, csak úgy.

család, gyerekvállalás, 2015, női szerepek, Kövér László, Ákos

Szólj hozzá a Facebook oldalunkon!