Üvegplafon

A szegényeknek nem jár a szabad szerelem – A fogamzásgátlás és az abortusz valósága a társadalmi törésvonalak mentén

2015. június 15. AnnaCsonka

 Az elmúlt időszak statisztikái és áradozó hangvételű sajtómegjelenései alapján a magyar abortuszhelyzet alakulása igazi sikertörténetnek tűnik, hiszen jelentősen csökkent a művi terhességmagszakítások száma az elmúlt 30-40 évben. Azonban ha egy kicsit a számok mögé nézünk, egészen más képet kapunk: a szociálisan, földrajzilag és gazdaságilag hátrányos helyzetűnek számító állampolgárok most, 2015-ben lényegében ugyanazokat az eszközöket tudják csak felhasználni a nem kívánt terhességek megelőzésében, amiket a Kádár-rendszer alatt, és ezért sokkal gyakrabban kényszerülnek orvosi úton megszakítani a terhességüket.

Szerző: Cseh Katka

Abortuszrátánk – a régió számos országához hasonlóan – sokáig a világ legmagasabbjai közé tartozott, jórészt annak a  keleti blokkban elterjedt gyakorlatnak köszönhetően, amely - más eszközök hiányában - rutin népességszabályozási eszközként használta a művi terhességmegszakítást. Az 1970-es évektől kezdve, köszönhetően a hormonális fogamzásgátlás egyre szélesebb körű elterjedésének, jelentős mértékben csökkent a nem kívánt terhességek, és ezzel együtt az elvégzett terhességmegszakítások száma. Az abortuszok száma 1969-ben volt a legmagasabb, 206 817 abortuszt végeztek ebben ez évben az országban. Ez 2014-ben 32 700-re csökkent

Ugyan a 2010-es kormányváltást követően sokan adtak hangot jogos aggodalmuknak egy erőszakosan termékenységközpontú, konzervatív szabályozási fordulattól félve, a gyakorlatban a retorikai izmozáson kívül lényegi szigorítás szerencsére nem valósult meg.

A magyar nők továbbra is széles körű döntési szabadsággal rendelkeznek saját testük integritása felett, és abortusztörvényünk európai szinten is a liberálisabbak közé sorolható: a terhesség a 12. hétig – kiskorúak számára a 18. hétig – anonim védőnői tanácsadást követően súlyos válsághelyzetre hivatkozva szabadon megszakítható

Ugyan a kötelező tanácsadás folyamata és az egészségügyi személyzet hozzáállása nem ritkán aggályokat vet fel, a válsághelyzet megállapítása továbbra is szigorúan önbevallásos alapon működik, amelynek felülvizsgálatát a törvény kimondottan megtiltja. Bár a terhességmegszakítás Magyarországon díjköteles, széleskörű mentességek vannak érvényben a kiskorúak, munkanélküliek, illetve a segélyezés alatt állók számára, és a fogamzásgátló eszközök is bárki számára szabadon hozzáférhetőek a piacon.

 

Szegénység és abortusz

Ha csak a számokat nézzük úgy tűnhet, hogy a betiltás vagy túlzottan konzervatív ösztönzők bevetése nélkül is kevesebb lett az abortusz, pusztán azáltal, hogy kikerültek a piacra a hormonális fogamzásgátlók. Kicsit a számok mögé nézve azonban teljesen más képet kapunk. Az abortuszráta csökkenésének mértéke megkérdőjelezhetetlen, de ez a csökkenés nem minden társadalmi-és korcsoportot érint ugyanúgy. A legfiatalabb, 20 év alatti nők esetében például a terhességmegszakítások éves száma évek óta a stagnálás és az enyhe növekedés között mozog.

 Az Eurostat szerint Magyarország a tiniszülésekben élen is jár: 2013-ban a gyermekek 11%-ának kiskorú édesanya adott életet — az EU-n belül ennél már csak Romániában és Bulgáriában rosszabb a helyzet.

Egy másik, világszerte megfigyelhető, de Magyarországon különösen hangsúlyos probléma a terhességmegszakítások számának összefüggése az iskolázottsággal és az anyagi helyzettel:

2011-ben a legfeljebb 8 osztályt végzett nők esetében 100 élveszületésre 96 abortusz jutott, míg ez az arány az egyetemet vagy főiskolát végzettek körében csupán 13 volt.

Az ezredforduló óta a beavatkozások területi megoszlásában is jelentős változások zajlottak le: Budapest napjainkra korábbi vezető” pozíciójából az ország harmadik legkisebb értékére küzdötte le magát, míg a legalacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező észak-magyarországi és dél-dunántúli régiókban továbbra is átlagosan kétszer annyi terhességmegszakítást végeznek el, mint a lista ellenkező végén álló Vas megyében (9).

 

Ha szexelni akarsz, fizess

 Talán nem olyan meglepő, hogy 2011-ben a terhességmegszakítások több mint 70%-át olyan nőkön végezték, akik egyáltalán nem, vagy pedig csak megszakításos módszerrel védekeztek (9). Mi több, annak ellenére, hogy a piacon gyakorlatilag az összes modern fogamzásgátlási módszer szabadon hozzáférhető, a célcsoport több mint egyharmada nem tartja fontosnak vagy lehetségesnek ezek használatát, beleértve azokat is, akik egyáltalán nem terveznek gyereket a közeli jövőben.

Felmérések hiányában az okokat főleg csak találgatni lehet, de számos orvos és szociális munkás szakember véleménye szerint tb-támogatás nélkül a korszerű fogamzásgátlás rengeteg ember számára egyszerűen megfizethetetlen. A drogériákban egy három-négy darabos óvszercsomag átlagosan nagyjából ezer forintba kerül, három hónapnyi fogamzásgátló tabletta pedig legalább hat-nyolcezer forintos egyszeri ráfordítást igényel.

Ezt egy átlagbért kereső pár akár még ki is tudja fizetni, hogy aki szexelni akar, az áldozzon rá pénzt de az 51 000 forint közmunkabérért vagy 68775 forint minimálbérért dolgozó, esetleg havi párezer forint szülői zsebpénzből megélő fiatalok számára a jelenlegi szabályozás mellett komoly terhet jelent a megfelelő védekezés finanszírozása. Mivel az abortuszok díja alól részleges vagy teljes mentességet élveznek a kiskorú, illetve a szociálisan rászoruló páciensek, így sokak számára a nem kívánt terhességek megelőzésének egyetlen anyagilag hozzáférhető eszköze a műtéti beavatkozás.

Mindezt súlyosbítja a szexuális felvilágosítás - és a felvilágosultság - hiánya, aminek következtében sokan azzal sincsenek tisztában, hogy milyen veszélyeknek teszik ki magukat, ha nem védekeznek szakszerűen. A megszakításos módszer ugyanis magasan a legmegbízhatatlanabb eszköznek számít: egy év alatt a kizárólag így védekezők átlagosan egyharmada esik teherbe, míg fogamzásgátló tabletta mellett ezerből csupán 1-5 nő. Emellett a nők jó része a védekezés helyes módjával sincs tisztában: sokak szerint például egyáltalán nem probléma, ha a fogamzásgátló tabletta szedéséből kimarad egy-két nap, és az óvszer melletti fogantatások jelentős száma is a helytelen használatnak köszönhető.

 

Privilégium a családtervezés?

 A tudatos családtervezés lehetősége több, széles körben ratifikált egyezmény szerint egyike az alapvető állampolgári jogoknak (14) (15). A tudatosság azonban azt feltételezi, hogy rendelkezésünkre állnak a megfelelő információk, és hozzáférésünk van a szükséges javakhoz és eszközökhöz. Mindez ma Magyarországon egyre inkább privilégiumnak számít: a szociálisan, földrajzilag és gazdaságilag hátrányos helyzetűnek számító állampolgárok most, 2015-ben lényegében ugyanazokat az eszközöket tudják csak felhasználni a nem kívánt terhességek megelőzésében, amiket a Kádár-rendszer alatt.

Félreértés ne essék: a biztonságos, legális abortuszok biztosítása a modern társadalmak kulcsfontosságú érdeme, amelynek elengedhetetlen szerepe volt a női emancipáció előremozdításában, és az anyai halálozások lecsökkentésében. Mégis, a terhességmegszakítás egészségügyi kockázatai, a vele járó, elkerülhetetlen testi-lelki megterhelés, valamint a magas társadalmi költségek miatt legalább ugyanakkora hangsúlyt kellene fektetni a nem kívánt terhességek megelőzésére is.

Hillary Clinton amerikai elnökjelöltet idézve, a cél az, hogy az abortusz egy biztonságos, legális, azonban ritka procedúra legyen mindenki számára

 A szerelem, a szexualitás nem osztályprivilégium, és így a tudatos családtervezés lehetőségének sem szabad azzá válnia. A kiskorúak és a szociálisan rászorulók alkotják társadalmunk legsérülékenyebb, legkiszolgáltatottabb rétegeit, és ugyanígy ők azok, akiknek életére és kilátásaira a legdrámaibb hatással lehet egy esetleges nem kívánt terhesség.

A kormánynak semmi keresnivalója a hálószobánkban

Sok, mélyen megalapozott kritika érte az Orbán-kormányt, amikor a hatalomra jutást követően saját hatáskörét túllépve, ideológiai indíttatású érveléssel próbálta meg befolyásolni a magyar nők gyerekvállalási döntéseit. Nehéz elfelejteni a szabálytalanul felhasznált EU-pénzekből folytatott, erőszakos köztéri kampányt az örökbeadás mellett; a prominens miniszterek és államtitkárok nagy nyilvánosság előtt felvállalt abortuszellenes kijelentéseit; az abortusztabletta betiltását vagy az alaptörvény magzatvédő passzusait.

A kormánynak semmi helye a hálószobánkban, és közös európai értékrendünk, valamint a vállalt nemzetközi kötelezettségek értemében joggal várjuk el a szabad női önrendelkezés biztosítását, és az abból fakadó döntések tiszteletben tartását. Az etikai szempontok mellett ráadásul a pragmatikus érvek sem a szigorítás mellett szólnak: a tudatos családtervezés eszközeinek elérhetővé tétele jóval hatékonyabban előzi meg a nem kívánt terhességeket. A jogi háttér mindehhez adott is lenne: az 1992. évi LXXIX. törvény kimondja (17), hogy az állam köteles elősegíteni a fogamzásgátló eszközök és készítmények rászorultságtól függő kedvezményes igénybevételét, valamint biztosítani a felvilágosítást a születésszabályozásról az alap- és középfokú oktatási intézményekben.

Ugyan az azóta eltelt 23 év alatt a törvényt meg sem próbálták végrehajtani, egyszer talán majd hatékony fegyver lehet egy olyan kormányzat kezében, amely az olcsó propagandaeszközök populista hangoztatása helyett a konkrét, realista, bizonyítékokon alapuló, nem utolsó sorban pedig  és jó eséllyel ráadásul jó eséllyel népszerű lépéseket fogja preferálni. Ez a reprodukciós jogok esetében sokszor csupán a meglévő törvények gyakorlatba való átültetését jelentené.

társadalom, abortusz, szabályozás, egyenlőtlenség, születésszabályozás

Szólj hozzá a Facebook oldalunkon!