Üvegplafon

Üvegplafon, rúzs, púder és a média felelőssége

2015. május 21. Üvegplafon

Múlt szerdán trollkodtunk egy kicsit a Média Hungary női szekciójának nyitóelőadásaként! Címnek azt kaptuk, hogy "Mert nőnek lenni jó!". Sajnos videofelvételt egyelőre nem tudtunk szerezni, de a szöveg és a kép talán visszaadja az alaphangulatot.

 A TALKSHOW VENDÉGE AZ ÜVEGPLAFON!

- álinterjú egy feministával -

megtörtént események alapján

Gát Anna, "tévés műsorvezető": 

A "nők jogai" - úgy tűnik, ez 2015 buzzword-je! Ezért és csak ezért engem is érdekelni kezdett, miről is van szó tulajdonképpen... Szeretettel üdvözlöm kedves nézőinket - Gát Anna vagyok, és ez itt a MERT NŐNEK LENNI JÓ! Itt ül velem Réz Anna, aki az Üvegtörők nevű “nőjogi” sorozat egyik vezetője. Emellett van egy kislá...

Réz Anna, az Üvegplafon sorozat egyik valódi alapítója: 

ÜvegPLAFON… A sorozat neve Üvegplafon.

GA: Anna, azt hiszem minden nézőnk fejében ugyanaz a kérdés motoszkál – HOGYAN nyerted vissza az alakodat szülés után?

RA: Elnézést- nem értem, ez pontosan hogyan kapcsolódik az Üve...

GA: Bocs, közbevágok –  szóval megnéztem a blogotokat, és eléggé tetszett – olyan lendületes, meg jókedvű, meg ti is olyan kis csinosak vagytok. Viszont amikről szó van, azok olyan – bocsánat, hogy ezt mondom – "FEMINISTA" témák. Nem féltek, hogy még a végén valaki félreérti...?

RA: Mi feministák vagyunk.

GA: TE JÓ ÉG - egyáltalán nem látszik rajtad!

mhpic.png

RA: Hát te magad is itt ülsz, beszélsz, nyilván képzett vagy, megküzdtél a munkahelyedért, dolgozol rajta, hogy mellette magánéleted is lehessen, valószínűleg sokkal többet, mint azt egy férfinak kéne...

GA: Azt hiszem, amikor (Kézjel: idézőjel.) „feminizmus”-ról beszélünk, fontos említést tenni róla, hogy Anna, a te párod mit szólt hozzá, hogy ilyen hamar vissza akartál menni dolgozni a kislányod születése után? És milyen praktikákat vetettél be, hogy kiengeszteld? (Kifele, kacsint.) Esetleg lenne pár tipped a hölgynézőink számára…

RA: A partnerem is feminista. (Sűrű csönd.) Feminista férfi.

GA: Öö... Jó, hogy ezt magadtól hozod fel, Anna. Mit fogsz mondani a kislányodnak, amikor egy nap majd rád néz, és megkérdezi: Anya, te feminista vagy? Felkészültél már erre a kemény beszélgetésre?

RA: Bízom benne, hogy mire a kislányom megérti, mit jelent a feminizmus, már nem lesz rajta mit magyarázni. Végső soron azért sem szoktunk hosszan magyarázkodni a gyerekünknek, hogy miért nem vagyunk rasszisták. Ez pont ugyanolyan.

GA: Olvastam nálatok, hogy szerintetek baj az, hogy kevés a nő a Parlamentben. De hát nem akadályozza meg őket senki, tárva nyitva az ajtó! Nyilván azért nincsenek ott – ahogy a CEO-k és a rektorok között sincs annyi nő –, mert nem akarnak politikusok lenni, szóval erőltetni azért csak nem kéne, nem? Nem gáz ez így, hogy erőltetitek?

RA:  Mi – sok-sok kutatásra támaszkodva – azt gondoljuk, hogy a nők leginkább azért nem mennek politikusnak, mert nem tudnak és nem akarnak megbirkózni azzal a macsó közeggel, ami a politikai életben uralkodik, és ahol eleve kinézik maguk közül a nőket, és folyamatosan megjegyzéseket tesznek a nemükre. Ettől még lesz, aki ezzel is meg tud küzdeni, de ez nagyon-nagyon kevés nő lesz. Márpedig amíg nincsenek nők a Parlamentben, addig a női szempontok sem fognak megjelenni a törvényhozásban. Mi az Üvegplafonban például ezekkel a láthatatlan folyamatokkal foglalkozunk kiemelkedő szakértők, aktivisták, akadémikusok segítségével.

GA: Németországnak például női miniszterelnöke van, és láthattuk, hogy ebből csak a baj van.

RA: (Nem érti.) Milyen baj?

GA: (Zavartan lapozgat.) Látjuk, hogy micsoda válságukat élik ma a párkapcsolatok! A nők elférfiasodnak, a férfiak elnőiesednek, és egyáltalán mindenki borzalmasan érzi magát. Nem gondolod, hogy a feminizmus igenis tehet erről?

RA: Nézd, én azt gondolom, hogy egy boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolat önmagunk és a másik mély ismeretére, szeretetére és tiszteletére épül. Sok kapcsolatban most az dönti el a helyzeteket, hogy “mi a férfi dolga” és “mi a nő dolga”, miközben lehet, hogy a benne lévők számára ezek az elvárások terhesek, és nem is nagyon tudnak nekik megfelelni. Mennyivel felszabadítóbb, ha az ember ismeri önmagát, azt teheti, amit számára testhez áll, és olyan partnert választhat, aki ebben kiegészíti! De ennek persze előfeltétele az önismeret, amihez a legtöbb embernek külön bátorításra van szüksége. De a rövid távú félmegoldások helyett mi mindenkinek azt javasoljuk, vágjon bele ebbe a kemény munkába, mert a családban mindenki számára megéri!

GA: Mostanában sok szó esik az ún. családon belüli bántalmazásról meg szexuális erőszakról, ami szerintem szuper dolog, mert hát tudjuk, hogy egyes "szegényebb rétegekben" tényleg élnek ilyen szörnyetegek, akik ellen tenni kell valamit! De mintha a feministák arról soha nem beszélnének, hogy hogy azért a nők is nagyon sokszor hibásak - provokálnak vagy egyenesen élvezik, ha bántják őket, mert ettől érzik, hogy a férfi férfi. Erről mit gondolsz?

RA: Hát, erről azért nem beszélünk, mert nem így van. Ha egy férfi nem áll le veled vitatkozni, hanem megüt, hogy tudd, hol a helyed, az nemi alapú szisztematikus erőszak. Minden ötödik magyar nőt súlyosan érint – és nem magánügy, hanem a rendőrségre tartozik, bármit is láss a filmekben vagy a valóságshowkban. Ugyanígy nem lehet a bűncselekményben „hibás” az a nő, aki szexuális kényszerítés, erőszak áldozata, pont ezért használjuk a kényszerítés és erőszak kifejezéseket.

GA: Írtatok erről az Éden Hoteles dologról... Na de senki nem vár el jóízlést egy valóságshowtól!

RA: Ha valaki főműsoridőben beleböfög a kamerába, az a jóízlés megsértése. Amikor szétveszegeti egy tiltakozó nő lábát, és rámászik, az szexuális kényszerítés, és büntetőjogi kategória. Elég jó lenne, ha nem mosnánk össze a kettőt.

GA: Na de nem gondolod, hogy a feministák így fegyvert adnak a nők kezébe, hogy ártatlan férfiak jóhírét feketítsék be?! Nagy itt a média felelőssége….

RA: Te végigmennél „brahiból” egy hosszadalmas, megalázó, fájdalmas, drága procedúrán, mely kihat az egész életedre, jóhíredre, kapcsolataidra? Nem gondolod, hogy ehhez csak nagyon komoly trauma lehet motiváció? Statisztikailag a hamis vádak aránya lényegében kimutathatatlan – viszont minden bejelentett esetre jut kilenc másik, amelyikben a nő nem is tesz feljelentést, mert joggal fél tőle, hogy lépten-nyomon őt fogják meghazudtolni, az ő karakterét fogják pellengérre állítani, őt vetik alá megalázó vizsgálatoknak. Nem az erőszaktevőnek kell védenie a hitelét, hanem az áldozatnak. Ez szörnyű.

GA: De hát a női test, az ugye olyan vonzó – a nőknek tudniuk kell, hogy vágyakat ébresztenek! Melleink vannak, azokat kivisszük az utcára ugye – logikus, hogy csak a baj van belőle!

RA: A szexuális visszaélések nem annyira a vágyról, mint inkább a hatalomról szólnak – arról, hogy a férfiak hogyan gondolkoznak arról, hogy mit tehetnek meg a nőkkel és a nők testével. Arról, hogy mi a közvélekedés azzal kapcsolatban, hogy mire jogosít fel egy férfit egy vacsorameghívás, egy ital valamelyikőtök lakásán, egy korábbi alkalom, amikor lefeküdtetek vagy épp a házassági eskü. Nos, szerintünk – már ami a szexet illeti – a válasz egyszerű: semmire.

GA:  A feministák sokszor szidják a női magazinokat azért, mert sovány nők vannak a címlapon. De hát mindannyian soványak akarunk lenni, és ugye tudjuk, hogy a túlsúly egészségtelen – akkor most ti az egészségtelen életmódot akarjátok népszerűsíteni? Mind haljunk meg?!

RA: Először is szögezzük le, hogy olyan testű nők, akik a magazinok címlapjain vannak, egyszerűen nem léteznek – amit látunk, a photoshop csodája. Másfelől nagyon sok fajta alakkal, mi több, úgynevezett súlyfelesleggel is lehet valaki tökéletesen egészséges -- ehhez képest a magazinokban mindig csak egy nagyon-nagyon ritka típusú női testtel találkozunk, ami az épp uralkodó szépségideál. Ezeknek a képeknek a tömege vezet ahhoz, hogy a brit és az amerikai nők 90%-a elégedetlen a testével, ami aztán kihat a testi-lelki egészségére, a szexuális és családi viszonyaira…

Szerintünk egyszerűen senkinek sincs joga beleszólni abba, hogy a másik mire mennyi időt fordít. Sportolni és egészségesen étkezni rengeteg időbe és nem mellesleg pénzbe kerül, nekem pedig nincs jogom megmondani, hogy mások mire költik az idejüket és a pénzüket. Lehet, hogy gyereket nevelnek, lehet, hogy a karierjüket építik, és lehet, hogy a kevés szabadidejükben inkább leülnének elolvasni egy jó könyvet. Mindez szívük joga, és ha a női magazinok azt üzenik nekik, hogy ettől kevesebbet érnek, akkor a magazinokban van a hiba, nem a nőkben.

GA: Bár láthatóan direkt kerülöd a témát, beszéljünk egy kicsit az anyaméhről. Ha nem születnek új gyerekek, mi meg ugye nem fizetünk adót, akkor ki fog a jövőben adót fizetni ugye? Azt akarjátok, hogy mind haljunk ki?!

RA: Kisgyerekes anyaként úgy gondolom, hogy nincs még egy döntés, amely olyan mélyen és visszafordíthatatlanul kihatna az ember későbbi életére mint a gyerekvállalás. Ennek megfelelően mindenkinek a legprivátabb ügye, hogy mikor, hol és mennyi gyereket vállal (ha vállal), amelybe nem ugathat bele sem a szomszédunk, sem az anyánk, sem a Nők Lapja, sem az állam. Ez utóbbi viszont sokat tud segíteni abban, hogy a gyerekvállalással járó szükséges áldozatok meghozatala mellett is azt az életet élhessék a gyerekek és a szüleik, amelyet elterveztek, és amely számukra a legkielégítőbb. Nekünk a médiában pedig az a feladatunk, hogy világossá tegyük: nem az a “normális” kép a nőről, hogy házicseléd vagy mártír anya -- ehelyett inkább a kiegyensúlyozott, otthoni munkamegosztáson alakuló párkapcsolatot tegyük meg etalonná. Ha akár az államot, akár a média dolgozóit érdekli, mire van igény – akkor elmondanám, erre. Mindenki boldog szeretne lenni, ehhez viszont az kell, hogy választhassunk, kiteljesedhessünk, dolgozhassunk- és meg is élhessünk belőle.

GA: Mi érdekli a médiát, jó kérdés. Hagy adjak tanácsot! "Üvegplafon"…. Figyelj, a nőket olyan műsorok vonzzák, mint Rúzs, Tűsarok, Dekoltázs és Púder. Nem gondoltok rá, hogy átnevezzétek az Üvegplafont? Ráadásul a logótok is fekete-fehér…

RA: Szerintünk a nőket nem a rúzs, a dekoltázs és a púder érdekli, hanem olyan dolgok, melyek valóban fontos szerepet töltenek be az életükben. Te egy napban hány órát gondolkozol a púdereden?

GA: A nőket a horoszkóp, a sali receptek, a fenékizomgyakorlatok, a sztriptíz-tanácsok és Müller Péter magvas gondolatai érdeklik arról, hogyan maradjunk tök boldogok, miközben kiszolgáljuk a párunkat! Miért kéne másnak szerepelni a nőknek szóló magazinokban, műsorokban?

RA: Szerencsére sem a mi növekvő olvasótáborunk, sem a feltörekvő nőjogi blogoké, sem pedig az internetes magazinok olvasói statisztikái nem támasztják alá a véleményedet. A nőket is érdekli a politika és a gazdaság, az egészségügy és az urbanizáció, a tudomány és a természet - máskülönben nem diplomáznának ilyen magas számban ezekről a szakokról…

GA: Ha így lenne, akkor minden női lap és műsor ezekkel a témákkal foglalkozna, nem? Hiszen nekik is az az anyagi érdekük, hogy minél többen vegyék, nézzék, olvassák őket.

RA: Újságíróként nyilván te is tudod, hogy a dolgok nem ennyire egyszerűek. Ha áprilistól októberig minden női magazin címlapján arra adnak tippeket, hogy hogyan készülj fel a bikiniszezonra, akkor az olvasó egy idő után úgy fogja érezni, hogy ezzel a kérdéssel MUSZÁJ foglalkoznia. Az újságírónak pedig, mert ördögi a kör, majd a következő évben is muszáj lesz elővennie a témát…. Holott elég valószínű, hogy az olvasó inkább arról faggatná a szakértőt, hogyan tudna munkát kapni két gyerek mellett;  hogyan tudná meggyőzni a párját, hogy átvegye a házimunka egy részét; vagy hogy demokratikus eszközökkel hogyan tehetné jobbá az utcája, kerülete, faluja életét. De ezek a valódi problémák fel sem bukkannak, amiből az olvasó arra következtet, hogy ezek egyszerűen nem legitim kérdések. Tehát hogy valamit rosszul csinál, ha számára a valódi problémák egyáltalán problémát jelentenek.

GA: A nők fő problémája nem a munkahelyi előrejutás, a szocializációs minták, a reprezentáció vagy az áldozathibáztatás – hanem hogy hogyan tartsák fent szülés után a párjuk érdeklődését, és mivel töltsék a 9 évnyi GYES-t, ha a munkába visszatérni úgyse tudnak. EZEKRE kérdésekre NEKTEK milyen válaszaitok vannak? És mért akarjátok, hogy mindenki TÖK egyforma legyen?

RA: Szerencsére a mai magyar családtámogatási rendszer lehetővé teszi, egy nő sokáig otthon maradhasson a gyerekével, és ez remek dolog. A többieknek viszont hatalmas szükségük van olyan platformokra, mint a miénk, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben tudják: nem önzők, ha dolgozni akarnak; nem akaratosak, ha erős vezetői képességük van; és nem visszataszítóan férfiasak, ha a szellemi képességeikből kifolyólag sikereket érnek el.

GA: Nem az van, hogy a nők már lehagyták a férfiakat, mert –  tovább élnek, megkapják a gyereket a váláskor, és őket kell kimenteni, ha tűz van???

RA: Nem. Tűz esetén egyébként a gyerekeket kell először kimenteni. Ezt a férfiak és nők együtt szokták. A Titanic-on azonban még valóban így volt – amiben talán a mozgást korlátozó fűző és a nagy szoknyák is szerepet játszottak.

GA: Köztudott, hogy a magyar nő a tűzhely őrzője, aki szexi, de más nem kívánja meg, aki dolgozik, de nem fontosabb, mint a férje, aki imád enni és főzni, de nem hízik el, aki sokat tornázik, mégis ráér délutánonként házi munkát végezni, aki tud vezetni, de mindig a volánhoz engedi a férjét, ha ő is ott van, aki tudja, mikor kell hallgatni, pl. társaságban, aki nem provokálja szavakkal a férjét, hogy az szegény megüsse, aki a gyermekeinek él, de mindig van kedve a szexhez, akinek a politikáról és a bankszféráról megegyezik a véleménye a férjével. A magyar nő boldog és teljes életet él a magyar férfi által. Szerintetek az nem helyénvaló, ha a médiánk ezt a csodálatos, progresszív és reális eszmét tükrözi?

RA: Mi azt gondoljuk, hogy egy egyén, egy párkapcsolat, egy család boldogsága munkába kerül. A munka alatt pedig nem a bikinigyantázást értem. De az, hogy mekkora életteret sikerül kihasítanunk magunknak a világból, nagyon nagyrészt attól függ, mit enged meg nekünk a társadalom. Márpedig ez a tér a nők számára jelenleg nagyon korlátozott: erősebb az egzisztenciális kiszolgáltatottságunk, kevesebb a szabadidőnk és összehasonlíthatatlanul kisebb a világ folyására gyakorolt hatásunk, mint a férfiaké. Ez csak sok-sok újragondolással, információ-megosztással, beszélgetéssel, szakértői tanácsadással változhat meg. A férfiaknak és a nőknek egyaránt tisztában kell lenniük ezekkel a folyamatokkal, ha változtatni szeretnének rajtuk.

GA: Akkor te nem hiszel abban, hogy régen minden nő egészségesebb és boldogabb volt??

RA: Mikor régen?  A feudalizmusra gondolsz? Vagy az Etel-közre? Amúgy bármelyikre gondolj is, a válasz: nem. Bár ez már-már illetlenül hangzik a jelen politikai klímában, de a liberális demokrácia nevű berendezkedés mind a férfiak, mind a nők számára jobb lehetőséget biztosít a boldogságra, mint bármilyen más rendszer. Már csak rajtunk múlik, élünk-e a lehetőséggel.

 

Szólj hozzá a Facebook oldalunkon!