Feminista-e Hillary Clinton – azaz lehet-e a világnak hamarosan egy feminista vezetője? 

Gát Anna írása

Hillary Rodham Clinton még be sem jelentette, hogy ismét elindul az amerikai elnökválasztáson, mikor máris számos fontos publikáció latolgatta az esélyeit, értékelte a várható programját. A bejelentés után aztán papírforma szerint nekiestek innovatívnak számító videójának, és azt is komolyabban fejtegetni kezdték, vajon Bill Clinton felesége, ez a meghatározó politikai intellektus, vajon tényleg feministának számít-e.

Ha valaki azt szeretné megvizsgálni, Clintonné mennyire „feminista”, hamarosan elérkezhet egy pár mindnyájunkra vonatkoztatható kérdéshez: ki számít feministának? Mitől lesz valaki az? Kikkel „kell” egyetértenie, hogy annak minősüljön. Ezzel a problémával már mi és több más magyar nőjogi kezdeményezés is jó sokat foglalkozott (mi itt és itt és itt), úgyhogy most inkább Hillary igencsak óvatos üzeneteire fókuszálnánk – hátha a végén a legmainstreamebb világpolitikai zsargonokból kiderülhet olyasmi, amivel a gyakorlatban mi is tudunk kezdeni valamit.

Kicsoda Hillary Clinton? Az Új Amerikai Család tűzhelyének őrzője? Becsapott feleség? Kétkulacsos, maszkulin katonai agresszor? Diplomáciai zseni egy robot érzelmi intelligenciájával?

Az elemzők is kiemelik, milyen megfoghatatlan Hillary Clinton politikai hitvallása – mintha mindenkivel egyetértene s mégis senkivel. Pont ez az udvari furfang segíti az előmenetelben, miközben pont emiatt nem sikerül polgárai igazi mély bizalmát elnyernie. Amennyire új videójából megítélhetjük, 2016-os kampányában végre központi szerepet fog szánni a nemek egyenjogúságának – ám arra fel kell készülnie, hogy a feminista véleményformálók félválaszokkal nem fognak megelégedni.

Mivel sokszor az lehet az érzésünk, Hillary Clinton ilyen is meg olyan is, ezennel két listába szedjük, mit tudunk az ő feminizmusáról. Vitatkozzon saját magával:

Hillary Clinton feminista

• Hillary Clinton a kampányvideójában a kisember kemény munkáját, a melegházasságot, az erős anyákat, a dolgozó nőket, a bátor nyugdíjasokat Amerika valódi dicsőségeként mutatja be.

• Hillary Clinton 1978 és 1992 között több pénzt keresett, mint a férje (tényleg).
• Hillary Clintont 1998-ban bélyegezték először antifeministának, amikor nem hagyta el hűtlen férjét. Ironikus módon Mrs. Clinton önálló politikai karrierje pont ekkor indult el. Kék ruhácska vs üvegplafon…
• Hillary Clinton népszerűsítette azt a kifejezést, hogy „a nők jogai emberi jogok”.

• Hillary Clinton már az Arkansasban töltött hetvenes évek közepén számos nő- és családjogi kezdeményezést jegyzett, többek között egy a nemi erőszak áldozatainak létrehozott segélyvonalat, mely ma is működik. 
• Hillary Clintont kimondottan irritálja, ha a ruházatával vagy a hajviseletével foglalkoznak a mondandója helyett.
• Hillary Clinton szerint az abortuszhoz való jog alapvető állampolgári jog.
• Hillary Clinton folyamatosan nőjogi rendezvényeken beszél, jól menő alapítványa kiemelten foglalkozik a világ nőpopulációjával.

• Hillary szerint a nők hamarosan áttörhetik az üvegplafont minden amerikai munkahelyen. Már a nyolcvanas évek végén az Amerikai Ügyvédkamara nemi alapú diszkrimináció ellen létrehozott tanácsának vezetőjeként tevékenykedett.
• Hillary hisz benne, hogy hamarosan egy nő lehet az USA elnöke – hiszen elindult a pozícióért…

Hillary Clinton nem feminista

• Hillary Clinton egy jónevű magánegyetemre járt számos más gazdag diáklánnyal. Soha nem élt át nélkülözést.
• Hillary Clinton 1979 óta él „speciális” körülmények között: ekkor költözött be első kormányzói rezidenciájára (32 éves volt).
• Hillary Clinton 2013-ig nem jelentette be hivatalosan, hogy támogatná a melegházasságot.
• Hillary Clinton még Bill első elnökjelölti kampánya idején beszólt a háztartásbeli nőknek, amiért keményen támadták. Azonnal elnézés kért.

• Hillary Clinton egy kisebb vagyont kap a beszédeiért.
• Hillary Clinton saját bevallása szerint 1996-ban vezetett utoljára autót.
• Hillary Clinton 1998-ban nem hagyta el a férjét, aki megcsalta őt.
• Hillary Clinton szerint az Amerikai Álom tartópillérei a nagyvállalatok. A nagyvállalatok, az 1%, tartják fent azt a kizsákmányoló kapitalista rendszert, melynek okán a harmadik világ gyáraitól kezdve a városi gettók pincééig minden réteg legalján ma is nőket találhatunk. Hillary Clinton nemrégiben ugyan arra az anti-reagani mondatra ragadtatta  magát, hogy „nem a nagyvállalatok teremtik a munkahelyeket” – de ez némiképp ellentmond annak, hogy épp 1 milliárd dollárt készül bezsebelni ezen nagyvállalatoktól kampánytámogatás címen, s így bizony ők teremtik elnökjelölti munkahelyét.

Feminizmus vs babonák, avagy mindenkinek lehet kedvenc témája

Bár azt mindenki joggal várhatja el 2015-ben egy amerikai elnöktől, hogy pl. hangosan antirasszista legyen, sok babonával szemben (kreacionizmus, anti-oltás őrület, transzfóbia, legyen fizetős az abortusz), sajnos máig kevés igazán karakán vélemény érkezik a Fehér Házból. És ez elég sokat elmond arról, milyen eredményei lehetnek arrafelé egy-egy átfogóbb közvélemény-kutatásnak ezekben a témákban.

Kérdés, hogy a fundamentális feminizmus is ezen óvatoskodós topikok közé sorolható-e. Sőt, kérdés, hogy a hatalmon lévő személy lehet-e valóban feminista, vagy ez egy inherensen ellenzéki pozíció-érzület-állapot, mely azonnal megszűnőbe megy át, amikor valaki autoriter helyzetbe kerül. Szükségszerűen férfias-elnyomó-e azonban a vezetőszerep? Antifeminista-e Angela Merkel (akit egyébként Hillary a német minimálbér példájában követni szeretne!) és Christine Lagarde, mert fehérek, képzettek és jólfizetettek? Azonosulhatnak-e ők egy kisebbségi hajléktalan leányanya problémáival? Szükségszerűen antifeministák-e, ha a leányanyáról pont nem beszélnek, de például az egyenlő foglalkoztatottságról igen? És megfordítva: feminista-e a menekülttábori egészségügyi dolgozó, aki megcsonkított nőket rehabilitál, de sosem szólalt még fel wage gap ügyben? – Magyarán: kötelező-e mindenkinek mindenről beszélni? Érdemes-e megtagadnunk e jelzőt pont azoktól, akik helyzetükből fakadóan a legtöbbet segíthetik az ügyünket? És feltételezhetünk-e bármilyen jószándékot, amikor a világ egyik legdörzsöltebb politikusáról van szó? 

Néplélektan

Hillary esetét talán úgy foglalhatnánk össze, hogy igen, lehet feminista vezetője a világnak, de pont a pozíciója miatt őt hatványokkal nagyobb felelősség terheli, hogy elméleteit és elképzeléseit policy-szinten is megvalósítsa. Átfogó, meggyőző stratégiára lesz szüksége, mert az a kettős mérce, melyet folyton emleget, sajnos valóság: higgadt, cinikus és óvatos viselkedése hátterében feltételezhetően a félelem búvik meg, hogy neki háromszorosan is meg kell felelnie (politikus, nő, egy korábbi nagyágyú felesége). És a félelme jogos: sajnos bármikor jöhet egy lánglelkűnek tűnő férfi szájhős, aki hipp-hopp leveszi a lábáról Amerikát, aztán bezsebel egy Nobel-díjat, hogy aztán minden létező buktatón el is bukjon mint elnök – amit Hillary, ez a Realpolitik-edzett, vastag bőrű, kampánystratégiai, diplomáciai, gazdasági és katonai veterán dalolva kikerült volna.

Bár a múltját Hillary Clinton sem tudja megváltoztatni és a középosztály centrum-törekvéseit neki is figyelembe kell vennie politikai nézetei megfogalmazásakor, a Dantonok ellen csak akkor lesz esélye, ha a nők kérdésében kibúvók keresése nélkül, egyenesen és meggyőzően állást képes foglalni. Ready for Hillary? – kérdezi a reklámja. Pedig a kérdés az, Hillary felkészült-e ránk?