Üvegplafon

Olvasói levél: Szadista a drága, de majd én megváltoztatom!

2015. február 27. Üvegplafon

 „Ez a férfi, akit valaha romantikus hősnek gondoltam, fénylő, bátor, fehér lovagnak - vagy sötét lovagnak, ahogy ő mondta. Nem hős: ember, akinek komoly, mély érzelmi gondjai vannak, és magával von a sötétbe. Nem vezethetném vissza a fénybe?”[1] (A szürke ötven árnyalata, Ulpius, 2012, 159. o.)

Akárhogy is kételkedik Anastasia Steele, A szürke ötven árnyalata hősnője, a férfi főszereplő Christian Grey igenis romantikus hős, ahogy a könyv és még inkább a film igazi klisés romantikus történet. Sőt, a sztori több ponton is rímel számtalan romantikus történet eredőjére, a Büszkeség és balítéletre. Anastasia, a bölcsészhallgató a XIX. századi angol irodalom nagy rajongója: a filmben első találkozásukkor meg is kérdezi tőle Christian, hogy nem-e Jane Austen a kedvence. Hasonló a férfi úriemberesnek álcázott autisztikus viselkedése és arcpirító gazdagsága Mr. Darcy-éhoz.[2] Hasonló a lány realista, szókimondó személyisége Eliza Benetéhez.[3] És legfőképpen hasonló az a mód, ahogy a lány az ártatlanság és a tiszta szerelem erejével megszelídíti a gonosz férfit. Nem vezethetném vissza a fénybe?

vizesinges.png

Colin Firth a Büszkeség és balítélet legendás "vizesinges" jelenetében és Jamie Dorman számos vetkőzésének egyike

Nem csoda, hogy a filmváltozat a hollywoodi prüdériát kihívás elé állító BDSM jelenetek helyett a romantikus tinifilmek eszközeivel hódit, ahogy Bárány Tibor helyesen megfigyelte.

Csakhogy ebben a történetben a felkent amorózó egy szadista. Christian ezt maga erősíti meg a film utolsó jeleneteiben, amikor bevallja, hogy lelki szükséglete a lány bántalmazása. Tehát itt nem arról van szó, hogy a férfi kedveli a domináns szerepet BDSM szexuális játékokban. Hanem arról, hogy nehéz gyerekkorát a partnerein szereti levezetni. Ráadásul Anastasia nem élvezi a bántalmazást sem az ágyban, sem azon kívül és Christian ezt tudja.

Azzal, hogy a film tinifilmes toposzokat használ, - Bárány meglátásával ellentétben - nem teszi semmissé a bemutatott bántalmazó mechanizmusokat, hanem még a könyvnél is jobban elrejti azok problematikáját. Így fordulhat elő, hogy a filmet nézve egész normálisnak tűnik, amikor Christian az első randin titoktartási nyilatkozattal áll elő, mire Ana válasza, hogy eszébe se jutott bárki külső személlyel megbeszélni a kapcsolatukat. Vagy az, hogy a kedves mama kérdés nélkül lelép a régóta szervezett anya-lánya koktélozásról, amikor váratlanul megjelenik a domináns férfi. Esetleg az, hogy Christian eltávolítja Anát az elegáns családi vacsoráról egy jó kis fenekelés erejéig, mire a lány bizalomról meg szerelemről kezd el szónokolni, ahelyett hogy otthagyná. Ezeket a momentumokat sokkal részletesebben elemzi Libor Anita és Gát Anna az Index.hu-n.

jennifer_ehle.png

Jennifer Ehle a Büszkeség és balítéletben és a Szürke ötven árnyalatában

A film azonban nem csak és főleg nem Christian bántalmazó viselkedését legitimálja, ahogy a fenti példákból is látszik. Hanem azt az óriási (leginkább női) élethazugságot, amellyel írásom kezdődik, nevezetesen hogy a gonosz férfi az ártatlanság és a tiszta szerelem erejével megszelídíthető. Erről Gát is nyilatkozik az Indexnek, viszont meglátásom szerint nem elég hangsúlyosan. Ez a párkapcsolati viselkedés ugyanis nem csupán elmaradott nézet vagy a bántalmazás előszobája, hanem egy nagyon is virulens életstratégia, amellyel a nők reményt kapnak és így ép ésszel benne tudnak ragadni bántalmazó kapcsolatokban. Barok Eszter fogalmazza meg ezt a jelenséget elég pontosan, az ÉVAK-szindrómáról írva: „Ó, majd én áttöröm a (férfi) páncélját, mert Én Vagyok a Kivétel. Sebaj, majd mellettem megváltozik (a férfi), mert ÉVAK. Majd én idomulok hozzá, és akkor örökre együtt maradunk, mert ÉVAK.”

Anastasiának is ez ad erőt és reményt ahhoz, hogy a férfivel maradjon. Úgy gondolja, Christian fizikailag és érzelmileg kihasznált ex-szubmisszívjei után majd ő lesz a kivétel, aki „többet” kap ennél a kapcsolattól.A szomorú az, hogy ez sikerül is neki már a filmben, a könyvsorozatban pedig még inkább. Ezzel A szürke ötven árnyalata zöld utat mutat ennek a való életben egészen másképp festő életjátszmának, amely nem mellesleg a domináns férfi - alárendelt nő még mindig élő képletéből is táplálkozik.

Miért is csodálkozunk, hogy a könyvet imádták a nők, akik feltehetően saját élethazugságaik igazolását kapták tőle? Miért nem beszélünk a könyvről ebből a szemszögből, a rajongó nők szemszögéből? Arról, hogy miért van az, hogy milliók hősei egy bántalmazó férfi és az ehhez boldogan asszisztáló nő. És miért baj az, hogy vannak, akik a film veszélyeit felismerve kampányt indítanak ellene?

 

Kónya Klára

 

[1]Angol eredetiben egy fokkal jobb: „This man, whom I once thought of as a romantic hero – a brave shining white knight, or the dark knight as he said. He’s not a hero, he’s a man with serious, deep emotional flaws, and he’s dragging me into the dark. Can I not guide him into the light?”

[2] Nem véletlen, hogy színész Jamie Dornan külseje és színészi játéka is hasonlít a fiatal Colin Firth-ére az ikonikus BBC Büszkeség és balítélet sorozatból.

[3] Tudatos döntésnek tűnik az is, hogy Anastasia anyját a BBC sorozat Elisabeth Bennetje, Jennifer Ehle játssza.

Szólj hozzá a Facebook oldalunkon!