Üvegplafon

Tovább a websorozathoz

Esemény doboz

uvegplafon_20150401.jpg

Tovább az eseményekhez

Bikini bridge tutorial

2016. június 14. puskaspanni

A bikini bridge nem kiváltság, hanem alanyi jogon jár mindenkinek - ezt mutatják elvégzett kísérleteim laboreredményei. A magam részéről ezt hívom esélyegyenlőségnek.

Szerző: Puskás Panni

Kinyúlt a fürdőruhám, amitől egy kissé méregbe gurultam egyik nap az uszodában. De öröm az ürömben: rájöttem, hogy egyetlen hurkapálca segítségével simán tudok bele bikini-hidat készíteni. Elmagyarázom, hogyan!

bikinibridge6.jpg

A kép csupán illusztráció, nem az én bikinitestem.

Tovább olvasom

testkép, bikini bridge, beach body

Utóirat anyák napjára: negatív lista

2016. május 04. Üvegplafon

"Ennyi az idei, kisírt szemű, anyák napi tanulságom: ha szembesülünk saját legbelső sötétségeinkkel, saját viszonyulásaink rémisztő gyökerével, akkor tényleg semmi nem segíthet rajtunk, csak a szeretet." Vendégszerzőnk nekigyürkőzik az anyák napja másik oldalának: mit kezdhetünk az anyánkhoz való viszonyunkkal felnőtt nőként és anyaként? 

Szörnyű volt az idei anyák napja, de itt az ideje, hogy elkezdeni beszélni erről is. Feltűrt ingujjal nekifeszülni a legnehezebb témának. Amikor az egyszeri kisgyerekes anyuka ráeszmél, hogy van egy, a saját gyerekénél is súlyosabb terhe: az anyja. Ráadásul, ezért még csak virág sem jár.

anyak-napja-2.jpg

Tovább olvasom

„Óvakodj a plasztiktól”, avagy a tinilányok kapcsolati agressziója és Bajos csajok plasztikjai

2016. április 20. Üvegplafon

Az iskolai bullying, azaz zaklatások, verbális agresszió, kiközösítés az egész világon problémát jelent. A zaklatások ma nemcsak a tinédzserkorban, hanem az óvodában, kisiskolás korban elkezdődnek. A lányok erőszakos viselkedéséről, kapcsolati agressziós jellemzőiről azonban még kevés szó esik, pedig nem újkeletű jelenség. Ha félretesszük azokat az ironikus megjegyzéseket, amiket az amerikai tinivígjátékok minőségere szoktunk tenni, jól látszik, a média foglalkozik azzal, amivel mi sokszor nem.

Szerző: Tamás Dorka

Kutatások szerint az elmúlt évtizedek erőszak reprezentációja nemcsak gender szempontból változott  - megjelent a lányok agressziója - , de az erőszak típusa is differenciáltabb lett a verbális erőszak és bullying médiaábrázolásával. Magyarországon még mindig nagyon keveset tudunk és beszélünk a lányok kapcsolati agressziójáról, pedig ez az USA-ban már évtizedek óta kutatott terület.

Ha megnézzük a tinilányoknak gyártott populáris filmeket láthatjuk, hogy az erőszak mindenhol jelen van.

A média igyekszik kiszolgálni ezt a korcsoportot, mint egyik legnagyobb fogyasztóját, és ennek következtében egyes médiatermékek, filmek – mint például a Bajos Csajok - egy generáció kultúrájának meghatározó részévé válnak. A nekik szánt és róluk szóló magazinok, blogok, online közösségi terek közvetítik a társadalmi elvárásokat – leginkább a külsejükkel, és a fiúkkal és szexualitásukkal kapcsolatban –, amiket a legtöbben szeretnének teljesíteni, hogy kortársaik be- és elfogadják őket. Persze a tinilányok is alakítják a saját fogyasztási igényeiket, kulturális szokásaikat, divatjukat, sőt sok szempontból ők diktálnak a médiaiparnak az újmédiának köszönhetően.

16031393845_8302edb790_n.jpg

Tovább olvasom

A magánélet is munka (és fordítva)

2016. április 15. Üvegplafon

Elsősorban azzal, hogy a munka területét mindenmással egyenértékűvé teszi, a munka-magánélet megkülönböztetés torzítja az arányokat – tartalmilag tehát éppen az életterületek sokféleségét egyszerűsíti le, és rakja a „magánélet” kategóriába. A magánélet pedig magánszféra – így látszólag ráhatása sincs a munkáltatónak.

Szerző: Kánya Kinga

Az életünk kettéosztása munkára és magánéletre napjainkban népszerű, a munkáltatók részéről is sokat alkalmazott megközelítéssé vált. Akár a nők érdekeire való érzékenyítés egyik legsikeresebb területének is nevezhetnénk – látva a munka és magánélet egyensúlyát célzó vállalati programok számának fokozatos növekedését, mondhatni divatját.

De valóban történt érdemi változás a nők életében a munka és magánélet egyensúlyát célzó programok bevezetésével? Én egyre szkeptikusabb vagyok ezzel kapcsolatban.

worklife.jpg

Tovább olvasom

Akkor én most rossz anya vagyok?

2016. április 11. Üvegplafon

 

Kevés életszakaszt övez olyan mértékű általános érdeklődés, mint az anyaságot. Ugyan a gyerekvállalás a párok életének egyik legszemélyesebb eseménye, valószínűleg számos ezzel ellentétes történetet tudna mesélni bárki, aki ment már nagy terhespocakkal társaságba, vagy tolt már végig babakocsit játszótéren. Az anyaságról ugyanis szinte mindenkinek megvan a véleménye. Bizonyos élethelyzetekben a társadalom egy része mintha kényszert érezne arra, hogy minden érintett előtt látványosan lebegtesse a közösség által kanonizált Jó Anya képét — és a Jó Anya boldog, önzetlen, türelmes, ereje végtelen. A Jó Anya másfél óra alvás után is lelkesen főzi az egészséges biopürét, a lakása csillog-villog, fejből tudja a vonatkozó szakirodalmat, és mindezt egy pillanatig sem érzi tehernek, hiszen minden gyermekével töltött perc földöntúli boldogságot okoz számára. 

Szerző: Cseh Katka, nőgyógyász rezidens

Felvenni a versenyt a Jó Anyával valószínűleg mindenkinek nagy terhet jelent, de vannak nők, akik a szülést követően egyenesen azzal szembesülnek, hogy az elvárt elsöprő boldogság helyett csupán szorongást, terhet és félelmet éreznek. A Jó Anya által dominált közbeszéd mellett nagyon nehéz helyzetben vannak azok, akik úgy gondolják, hogy nem hogy Jó Anyák nem lesznek sosem, hanem egyenesen azt érzik, hogy alkalmatlanok az anyaságra, és életük hibáját követték el akkor, amikor abbahagyták a védekezést és beleálltak a „gyerekprojektbe”.

Lehet-e arról beszélni, hogy valakit az újszülöttjére nézve nem a felhőtlen boldogság és a mindent elsöprő törődési vágy önt el, hanem éppen ellenkezőleg, csupán hidegséget és távolságot érez? Mi van akkor, ha valaki csak arra vágyik, hogy reggel bekucorodjon a sarokba, a fejére húzza a takaróját, és elfelejtse, hogy mi zajlik a körülötte lévő világban, ha nem érdekli, hogy éhes-e a gyerek, hogy mocskos-e a lakás, vagy hogy pelenkát kell-e cserélni?

Tovább olvasom

depresszió, elvárás, szülés, kismama, társadalom, egészségügy, szülés utáni depresszió

Miért tapsolunk, ha valaki tönkreteszi magát a versenysportban?

2016. április 08. Üvegplafon

Dilemmában vagyok. Olyan fajta dilemmában, amely során alapvető értékeket kérdőjelezek meg. Őszintén megmondom, a legtöbb kérdésre, amit itt felvetek, nincs egyértelmű válaszom. Ez nem baj, ezért vagyunk itt, hogy ezen vitatkozzunk. Ha ezt nem tudjuk megvitatni, akkor bajban vagyunk.

Szerző: Nagy Gréta

Láttátok a Whiplash című filmet? A film egy tehetséges jazzdobos, Andrew, és a bántalmazó zenetanára kapcsolatát mutatja be. Andrew a film elejétől nagyon motivált, a legjobb akar lenni, a tanárának pedig sajátságos módszere van arra, hogy egy kivételes, egyedülálló tehetséget neveljen, és ez kitűnő recept egy bántalmazó tanár-diák kapcsolathoz. A film sztoriját nem akarom lelőni, nézzétek meg, mert nagyon jó. És abban is nagyon jó, hogy arra késztessen, hogy kérdéseket fogalmazzak meg: Hol van a határ a motiválás és a bántalmazás között? Csak azért mert valaki szakmai sikereket ér el, joga van kétes módszereket használni? Egyáltalán mi az, hogy szakmai siker? Lehet kiemelkedő teljesítményt nyújtani a művészetekben vagy sportban anélkül, hogy teljesen feladjuk önmagunkat? Mi a fontosabb, a kiemelkedő siker, vagy egy ember mentális egészsége?

Tovább olvasom

sport, gyerekkor, versenysport, abúzus, Kiss-botrány

A testünk miatt miért kell magyarázkodni? Levél Sarka Katának

2016. április 07. Üvegplafon

Kedves Kata!

Valójában nyilván nem neked írok, mert neked jól felfogott érdeked nem megérteni a téged ért kritikákat. És mélyen megértem, ha egyetlen jól karban tartott porcikád sem kívánja, hogy már megint ezekkel az értetlen, egészségellenes feministákkal kelljen hadakozni. De mivel jelen pillanatban te vagy a legismertebb importőre az Amerikában már régóta tevékenykedő test- és anyaszégyenítő celebeknek, mégis megpróbálom a lehető legegyszerűbben megvilágítani, mi a gond ezzel.

sarka_kata.jpg

Tovább olvasom

Az egyedülálló anyák a legnagyobb kisebbség

2016. március 21. Üvegplafon

Ma van az egyszülős családok világnapja – egy újabb olyan népes társadalmi csoportról van szó, akik nemcsak a családról és a szülőségről való gondolkodásunkban maradnak javarészt láthatatlanok, de a jelenlegi családtámogatási rendszer sem vesz tudomást a létezésükről. Ahogy a számos női civil szervezet (Anyahajó Anyaközpont Egyesület, JÓL-LÉT Alapítvány, HellóAnyu, Szávitri Alapítvány, Holdam Egyesület, Regina Alapítvány, Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, Nőkért Egyesület) által kiadott sajtóközlemény megállapítja:

A legfrissebb statisztikák szerint Magyarországon minden ötödik család egyszülős, vagyis olyan család, amelyben egyedülálló szülő neveli egy vagy több gyermekét, arányuk folyamatosan nő. Ezen családok döntő többségében, 87 százalékában az anya marad egyedül gyermekével, azaz tíz egyszülős családból kilencben az anya családfenntartó.  

Az egyszülős családokat a jelenlegi törvényi keretek nem tekintik családnak, például a legtöbb szolgáltatás igénybevétele során nem válthatnak családi jegyet, és nehéz anyagi körülményeik ellenére sem jogosultak alanyi jogon számos kedvezmény – pl. tankönyvtámogatás, ingyenes gyermekétkeztetés – igénybevételére. A családi pótlék összege mindössze 1000 Ft-tal magasabb gyermekenként, mint a kétszülős családokban.

Az aláíró civil szervezetek ma délután 17 órától villámcsődületet szerveznek, hogy felhívják a figyelmet az egyedülálló anyák társadalmi problémáira. A flashmob a HelloAnyunál lesz (1077 Budapest, Csányi u. 7.) – az érdeklődőket kicsivel kezdés előtt várják a szervezők!

single_mom.jpg

Palvin és testsúlybotrány egy anorexiás szemével

2016. március 14. Üvegplafon

Nem olvastam el minden cikket a Palvin Barbara körül éppen fortyogó kövér-nem kövér témában, de azért jó néhányat igen. Ez a topik ugyanis mindig átlépi az ingerküszöbömet – teljesen érthető módon, hiszen 8 éve küzdök az anorexiával. De ennek nem sok köze van a modellekhez.

A kövér-nem kövér vitán keresztül az érdemben megszólalók többsége általában valamilyen magasztos célra próbálta irányítani a figyelmet, és a médiaszereplőkre hárítani a felelősséget. Attól függően, hogy egy evészavaros (anorexiás, bulémiás vagy túlevéses) mennyire van betegsége tudatában, vagy felháborodik, vagy nevet a hozzá nem értő hőzöngésen. Többségük viszont ritkán nyilvánul meg a témában.

Én például soha még csak egy kommentet sem írtam a sokszor ostobaságokat állító cikkek alá – időpocsékolás lenne. A kívülállók számára ugyanis elképesztően nehéz megérteni, mi az, ami éveken, évtizedeken át napról napra önsanyargatásra késztet valakit, mi az az erő, ami akár egy egész életen át megvonja tőle a felszabadultság, az önmaga elengedésének képességét, rosszabb esetben újra és újra magatehetetlen állapotba juttatja.

anorexia-bulimia-treatments3-14-15.gif

Tovább olvasom

A virágcsokorhegyen és a bonbonerdőn túl – avagy hogyan ünnepeljük érdemben a nőnapot

2016. március 08. Üvegplafon

Évről évre ugyanaz a forgatókönyv? Szereted a virágot és a csokit is, de azért valami érdemibb elismerésre is vágynál? Férjként kínos már, hogy automatikus, kiüresedett gesztussá vált a jól bevált ajándék? Nőként a könyöködön jön ki, hogy ilyenkor is sztereotip klisékkel bombáznak? Hölgyek-urak! Nézzük meg együtt, mi is a helyzet ezzel a bizonyos Nőnappal!

Szerző: Pásztor Anita

A nőnap eredetileg társadalmilag érzékenyítő céllal jött létre, egyszerre több üzenetet is közvetítve a nagyvilág felé. Egyrészt ünnepet állít és megemlékezik a nőjogi mozgalmak elért eredményeiről és egyéni teljesítményekről a nemi sztereotípiák, szexizmus, kiszolgáltatottság és egyéb káros társadalmi jelenségek elleni harcban. Másrészt pedig felhívja a figyelmet a továbbra is fennálló problémákra ezen a téren, és ezáltal párbeszédre, közös megoldáskeresésre és további cselekvésre is ösztönöz.

Mit tehetnénk tehát, ha szeretnénk méltó módon hozzájárulni az ünnephez? A következőkben szabadon összeállított lista következik történelmi érdekességekkel, programokkal, illetve kisebb-nagyobb, ám annál jelentőségteljesebb gesztusokkal. Bármelyik is szimpatikus a listáról, nincs más dolgunk, mint hagyni, hogy növekedjen a tudásunk, szélesedjen a látókörünk, nőjön az empátiánk és fejlődjön a szociális érzékenységünk!

suffragette-001.jpg

Tovább olvasom

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu