Üvegplafon

Mi történik, ha a kisbabánk egyszerre lány és fiú?

2015. szeptember 30. Üvegplafon

Az interszexuális állapottal élők sorsa Magyarországon

Szerző: Balázs Petra

Na és fiú vagy lány? – legtöbbször ez az első kérdés, amit az újdonsült szülő megkap – az pedig eszünkbe sem jut, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolása nem minden esetben olyan egyszerű. Előfordul ugyanis, hogy ránézésre nem dönthető el egyértelműen, hogy a Magyarországon jogilag és társadalmilag elfogadott két nem közül melyikbe tartozik az újszülött – más esetekben pedig tévesen sorolják be az egyik nemhez a valamilyen interszex állapottal rendelkező gyerekeket.

  • Interszexuális állapotról akkor beszélhetünk, amikor a nemi jegyek olyan kombinációja figyelhető meg egy személynél, amely nem megszokott sem a nőknél, sem a férfiaknál – egyszóval nem egyértelműen eldönthető, hogy az illető melyik biológiai nemhez tartozik.
  • A cikk szerzője, Balázs Petra az interszex állapottal rendelkezők magyarországi helyzetéről írja szakdolgozatát. Ehhez interjúkat készített orvosokkal, jogvédőkkel, civil szervezetek munkatársaival, és folyamatosan próbál érintetteket felkutatni.
  • Kutatásaiból kiderült, hogy az interszexualitás jelensége sokszor az orvosok előtt éppoly ismeretlen, mint a társadalom többi tagja számára.
  • Az interszexualitással kapcsolatban számos izgalmas és nehezen eldönthető orvosi, jogi és erkölcsi dilemma vetődik fel, amelyekkel jelenleg nagyon kevesen foglalkoznak – maguknak az érintetteknek pedig egyáltalán nem hallható a hangja

 

Az interszexualitás akkora tabu, hogy azt sem tudjuk, mi az

 Az interszexualitás fogalma hazánkban a legtöbb ember számára teljesen ismeretlen. A kifejezés azokban az esetekben használatos, amikor a nemi jegyek olyan kombinációja figyelhető meg egy személynél, amely nem megszokott sem a nőknél, sem a férfiaknál. Az eltérés megjelenhet kromoszomális, hormonális szinten, a külső és/vagy belső nemi szerveknél, illetve másodlagos nemi jegyeknél is.

Az interszexuális állapot annyit jelent, hogy az illető biológiai neme nem egyértelműen meghatározható. Ebből azonban semmi nem következik arra nézvést, hogy ő maga milyen neműnek tartja magát (nemi identitás), vagy hogy milyen neműekhez vonzódik (szexuális orientáció). 

Az interszexualitással és a Magyarországon élő érintettek helyzetével mesterképzéses szakdolgozati kutatásom keretein belül kezdtem el foglalkozni. A témát szerte a világban tabuként kezelik; Magyarországon pedig ezen belül is teljes hallgatás és totális információhiány uralkodik. Hónapokon át próbáltam felvenni a kapcsolatot olyanokkal, akik személyesen is érintettek és a teljes anonimitás biztosítása mellett hajlandóak lennének beszélni állapotukról és az ezzel kapcsolatos tapasztalataikról.

ill2.jpg

A kutatás során több mint hetven, Budapesten és vidéki városokban praktizáló különböző szakterületű orvost kerestem fel, végül az interszexualitás területén nagy tapasztalattal rendelkező gyerek- illetve felnőtt-endokrinológusokkal, nőgyógyásszal és gyereksebésszel készítettem interjút. A civil szervezetek közül a Transvanilla Trasznemű Egyesület és a Magyar LMBT Szövetség egy-egy munkatársával beszélgettem. 

Az interszexualitással kapcsolatban számtalan kérdés merül fel – már csak azért is, mert a kifejezést eltérő állapotok leírására használják, és az egyes szindrómák is nagyon különbözően nyilvánulhatnak meg más-más embereknél. Emellett ott vannak még a téma orvosi és emberi jogi megközelítései közötti eltérések; a szervezetek és támogató csoportok tevékenységei; a tabusítás kérdésköre; a társadalmi elfogadottság vagy kirekesztés mértéke; a jogi szabályozás stb. Egy fogyasztható hosszúságú cikkbe mindez nem fér bele, így megpróbálok arra szorítkozni, hogy mi a helyzet jelenleg Magyarországon: mi történik, amikor valaki azzal szembesül, hogy ő vagy gyereke interszex állapottal rendelkezik.

Mi történik akkor, amikor a szülőszobában az orvos nem tudja megmondani a baba nemét?

Ilyen esetekben megvizsgálják a csecsemő kromoszómaszerkezetét, és sor kerül különböző képalkotó és vérvizsgálatokra is. A kivizsgálást endokrinológusok végzik.

Mivel Magyarországon jogilag csak a nő és férfi biológiai nem elfogadott, a szülőknek minden esetben dönteni kell a kettő közül az anyakönyvezés előtt, amelyre legkésőbb hathetes korban kerül sor. A döntést végül a szülők hozzák meg, de az orvos jelentős szerepet játszik ebben.

Ő tájékoztatja a szülőket a gyerek állapotáról, majd – esetenként más szakterületű orvossal, például sebésszel történő konzultációt követően – tesz egy javaslatot a gyerek nemét és a kezelést illetően. A szülői döntés azonban csak addig szabad, amíg nem életmentő vagy a fejlődéshez szükséges beavatkozásokról van szó. Bizonyos esetekben ugyanis hormonpótló kezelés nélkül nem lenne biztosítva például a gyerek csontjainak egészsége, növekedése. Más esetekben a nem megfelelően fejlett ivarmirigyeket kell megfigyelés alatt tartani, mert azok 18-20 éves korra 30% eséllyel daganattá alakulhatnak. A szülőnek ezt is jogában állhat megtagadni, de ezzel egyértelműen saját gyereke egészségét kockáztatja.

A nem az nem?

 Ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, mit tekintünk interszexuális állapotnak, elsőként érdemes arról beszélni, hogy mi alapján lehet meghatározni az egyén biológiai-testi nemét. Ez egyáltalán nem olyan egyszerű kérdés, mint amilyennek elsőre hangzik, és az orvostudomány ennek megfelelően jelenleg öt kritérium alapján soroljba az emberek valamelyik nembe:

  • kromoszomális nem – alapesetben ez a nőknél két X, a férfiaknál pedig egy X és egy Y kromoszómát jelent.
  • gonadális nem – az ivarmirigyek határozzák meg. Nőknél petefészkek, férfiaknál herék megléte.
  • hormonális nem – a tesztoszteron, ami elsősorban férfi-hormon és az ösztrogén, ami pedig női-, de mindkettő megtalálható a másik nemben is, csak más mennyiségben.
  • külső nemi szervek – a nőknél csikló és szeméremajkak, a férfiaknál hímvessző és herezacskó.
  • belső nemi szervek – nők esetében petevezeték, méh, hüvely, míg a férfiak esetében ondóvezeték, ondóhólyag, prosztata.

Az interszex állapotok esetében ez az öt kritérium nem áll „harmonikus” viszonyban egymással, azaz lehet valaki hormonális szempontból inkább nő, a külső nemi szervek szempontjából viszont inkább férfi.

A különböző nemek különböző komibinációit összegző legújabb legújabb kategorizáció, amelyet a hazai orvosképzés most készül átvenni, három nagy DSD (Disorder of Sex Development, vagy – ma már inkább ezt szorgalmazzák – Differences of Sex Development) csoportot különít el. Az elsőbe tartoznak azok az állapotok, amikor a nemi kromoszómák térnek el a megszokott XX vagy XY típustól. A másik két nagy kategóriában a nemi kromoszómák a megszokottal megegyeznek, a külső és/vagy belső nemi szervek mégsem ezeknek megfelelőek. Az első csoportba tartozik például a Turner-szindróma és a Klienfelter-szindróma, melyekre bár több apró jel is utalhat, újszülött korban csak ritkán derül fény. Pedig becslések szerint minden 600-700 gyermekből egy Klienfelteres és minden 2000-2500 gyermekből egy Turner-szindrómás. A korai diagnózis esélyét némileg megnövelte a nők későbbi életkorban történő gyerekvállalása, ugyanis a 35 év feletti várandósoknál ajánlott méhen belüli vizsgálatok során fény derülhet bizonyos interszex állapotokra. De gyakran előfordul, hogy csak serdülőkorban vagy azt követően (esetleg sohasem) szerez róla tudomást az érintett.

Amikor kamaszkodás nem úgy zajlik, ahogy várnánk

Vannak olyan esetek is, amikor a szülész nem kérdőjelezi meg az újszülött nemét, mert a külső nemi szervek a megszokott módon néznek ki, viszont a későbbiekben a pubertás nem úgy zajlik le, mint ahogy azt várnák.

Az androgén inszenzitivitás szindróma esetében például előfordul, hogy az illető külsőre „tökéletes” nőnek látszik, de a menstruációja nem kezdődik el a várt időben. Általában ilyenkor derül ki: ő kromoszomálisan és hormonháztartását tekintve férfi, ám mivel a szervezete érzéketlen a tesztoszteronra, így teste egyáltalán nem vált férfiassá.

Bizonyos esetekben olyan annyira nem, hogy az egyik jelenlegi mainstream manöken külsővel megegyezővel, vékony testalkattal, hosszú combokkal és dús keblekkel rendelkezhet.

Egy másik tipikus állapot, az 5-alfa-reduktáz enzim hiányából kifolyólag is előfordulhat, hogy hasonlóan nőies a külső nemi szerv (más esetekben akár látható valamilyen köztes állapot is) és a lányként nevelt gyerekeknél serdülőkorban maszkulinizáció megy végbe. (Ugyan nem megtörtént eseményt elmesélve, de ilyen fiatal életét mutatja be Jeffrey Eugenides Egy test, két lélek c. könyvében.) 

illusztracio1.jpg

Az interszexuális állapotok harmadik nagy csoportjába tartozó CAH (congenitalis adrenalis hyperplasia) rövidítésű betegség bizonyos eseteiben pedig bár az illető 46 XX kromoszómával rendelkezik, a férfi-hormon túltermelődése miatt a külső nemi szervek eltérhetnek a megszokottól; előfordulhat a klitorisz megnagyobbodása, amely olyan mértékű is lehet, hogy a genitália inkább hasonlít egy péniszhez, míg a nagyajkak összenőhetnek, így herezacskóra emlékeztetnek.

 Műteni vagy nem műteni?

 A legtöbb vitát kiváltó orvosi ajánlás és ma még igen elterjedt gyakorlat a genitáliákon végzett műtét. Ezeknek a külső nemi szerveken végzett operációknak az a célja, hogy megszokott kinézetet és – bizonyos esetekben – funkciókat biztosítsanak azok számára.

Míg a ’90-es évek előtt az interszexualitás – ahogy korábban helytelenül hívták: hermafroditizmus – kizárólag orvosi kérdésnek számított, addig napjainkban a világ számos pontján egyre több szervezet hívja fel a figyelmet arra, hogy itt emberi jogi kérdésről is szó van. A különböző interszex és azok az LMBTQ szervezetek is, amelyek ügyükké tették az interszex állapottal rendelkezők képviseletét és támogatását, azért küzdenek, hogy a csecsemő- és gyerekkorban végzett nem életmentő beavatkozások törvényileg tiltottak legyenek. Ez elsőként Máltán valósult meg idén áprilisban.

Egy 2014 májusában megszületett ENSZ-állásfoglalás pedig kimondja, hogy az interszex állapottal rendelkezőkön végzett, az atipikus nemi jellegzetességek eltávolítását célzó „sex normalising” operációk ugyanolyan kényszer-sterilizációnak minősülnek, mint a nőkön, valamely kisebbséghez tartozó vagy fogyatékkal élő személyeken végrehajtott beavatkozások.

Az emberi jogi megközelítés képviselői szerint a „korrekciós” operációk sértik a gyerekek több alapvető emberi jogát. Emellett gyakran felmerül, hogy ezek a beavatkozások kockázatosak, és visszafordíthatatlan eredménnyel járnak. Az orvosok pedig időnként minta úgy lennének megjelenítve, mint akik kényük-kedvük szerint csonkolnak, és kizárólag a normalizálás biztosításával foglalkoznak, nem pedig a pácienseikkel. Bár valóban vannak ilyen orvosok még napjainkban is, kutatásom szerint viszont Magyarországra ez nem igaz.

Magyarországon már nincsen csonkítás

Az interszex téma tabusítása miatt sok kérdésben igen kevés információ áll a rendelkezésünkre. Ez különösen igaz Magyarországra. Sok esetben maguk az orvosok sincsenek tisztában a jelenséggel. Jellemzően sem a háziorvosok, sem az iskolaorvosok, védőnők nem vizsgálják célirányosan a serdülés folyamatát, a nemi szervek fejlődését, így nem is tudják tovább küldeni az esetleg interszex állapottal rendelkezőket endokrinológiai kivizsgálásra. Ennek fontosságát a mostani orvostanhallgatóknak már próbálják hangsúlyozni.Az interszex állapottal rendelkezőkkel endokrinológiai központokban foglalkoznak, amelyek többnyire a nagyobb városokban találhatóak, de sokan vidékről járnak Budapestre, hogy ezen a területen nagyobb gyakorlattal rendelkező szakemberek vizsgálják és kezeljék őket.

Hazánkban bevett eljárás a nem megszokott nemi szerveken végrehajtott műtétek végzése. Ezekre majdnem minden esetben Budapesten kerül sor. A pontos statisztikai adatokhoz nem könnyű hozzájutni (ha vannak egyáltalán), de az általam megkérdezett, az ilyen jellegű műtétek területén jártas sebész szerint évente 4-5 lány irányba történő – tehát olyan, amikor inkább fiúból lányt csinálnak - műtét van (amelyben a külföldről Budapestre érkező páciensek is benne vannak), míg fiú irányba akár 10-20 operáció is lehet. A technológia és így a sebészeti beavatkozások is fejlődtek az évek során. Míg korábban csak női irányba tudtak műteni, addig ma már a férfi irány is megvalósítható. Mi több:

Magyarországon az elmúlt 10 évben már kizárólag olyan operációs technikát alkalmaznak a kérdésben jártas sebészek, amellyel nem vágnak át vagy ki semmit: sem idegeket, sem ereket, sem a barlangos testet. Ez egyrészt azért fontos, mert így megszűnt az a korábbi borzasztó gyakorlat, hogy a megszokottól eltérő nemi szervvel rendelkező gyerekeket lényegében csonkolták. Másrészt legitim és elérhető cél lett az, hogy az operáción átesettek később képesek legyenek a szexuális örömök átélésére, miközben a beavatkozások visszafordíthatóakká váltak.

Amiből persze egyáltalán nem következik, hogy az ilyen műtétek ne sértenék meg a gyerekek saját testük feletti rendelkezésének jogát.

Az interszex érdekképviselet, illetve az interszex emberek helyzetének és igényeinek felmérése szempontjából nem áll túl jól Magyarország. Bár a Transvanilla Transznemű Egyesület és a Háttér Társaság is foglalkozik az interszexualitás témájával, eddig nekik sem sikerült túl sok ilyen állapottal rendelkező személlyel kapcsolatba kerülniük, így a valós hazai helyzetről vagy arról, hogy mit gondolnak akár csak saját állapotukról az érintettek, nem sokat tudunk. A Magyar LMBT Szövetség is épp most dolgozik azon, hogy bevegyék-e ügyeik közé az „I”-t, és milyen formában tegyék ezt. Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában pedig májusban tartottak problémafelvető, tematikus műhelybeszélgetést „Az interszexuális gyermekek helyzete” címmel, amely első lépésként szolgált a közbeszédben való megjelenéshez. Mindezeken kívül két olyan alapítványról van tudomásom, amelyek segítenek egy-egy interszex állapottal rendelkezőknek, illetve a családjaiknak. 

Amennyiben interszex állapottal rendelkezel, vagy családi, ismerettségi körödben ismersz olyan interszex állapottal rendelkezőket, akik anonim módon, személyesen vagy e-mailben szívesen adnának interjút Balázs Petra szakdolgozatához, akkor jelentkezz a petra.balazs90@gmail.com e-mail-címen!

kutatás, tabu, Magyarország, interszex állapot, Balázs Petra

Szólj hozzá a Facebook oldalunkon!