Üvegplafon

Így lesz egy szabad bölcsész lányból menő Python programozó

2015. június 24. Üvegplafon

 

Czapári Dórival egy kezdő programozó workshopon találkoztam először, azóta többször hallottam, ahogy nyilvános eseményeken arról beszél, hogyan lett belőle, a korábbi szabad bölcsészből körülbelül másfél év alatt programozó. Útja  a bölcsészkarról a Python programozásig nem csak azért érdekes, mert megmutatja, hogy a gimi legrosszabb matekosából is lehet nagyon jó programozó, hanem azért is, mert kiderül, mivel kell megküzdenie egy nőnek, aki az IT szektorban szeretne érvényesülni: a környezete értetlenségével, a férfi kollégák hitetlenkedésével, ha szakmai dolgokról beszél, és persze a saját kételyeivel is, hogy "csak" női programozóként vagy jó programozóként ismerik-e el a munkáját. Czapári Dóri mindannyiunk példaképe lehetne.

Szerző: Le Marietta

Nyilvános eseményeken általában a bemutatkozásnál elmondod, hogy szabad bölcsészből lettél programozó. Miért emeled ezt mindig ki?

Szerintem az nagyon fontos, hogy nem csak programozó vagyok, hanem karrierváltó is. Az én nagy váltásom mindenki számára megmutatja, hogy bárkiből lehet programozó.

Szerinted meddig fogod még ezt kiemelni?

Nem olyan sokáig, az elején még nagyon fontos volt, hogy szabad bölcsész voltam, és még új vagyok a programozásban, tehát úgy tekintsetek rám, mint egy újoncra, akinek még nem kell egy csomó mindent jól tudnia. Ahogy egyre hosszabb ideje dolgozom, ez elhalványul. Most már nem is tartom ezt annyira érdekesnek, mint az elején. De azért valószínű, hogy mindig el fogom mondani, ha kérdezik, mert ez másokat is inspirál.

dori_kep.JPG

Hogyan lettél szabad bölcsészből programozó?

Lediplomáztam, szakokat nézegettem a továbbtanuláshoz, de semmi ötletem nem volt, nem akartam pszichológus lenni, pedig elvégeztem egy pszichológia BA-t, és nem akartam tanár és kutató sem lenni, mert ezeknél sokat kell írni, ezt pedig ugye, utálom. Anyukámmal nézegettük a szakokat, ő írt fel mindent a felsőoktatási katalógusból, hogy mi lehetek a képzettségemmel. Így találtuk meg a „digitális bölcsészetet”, ami nem tudományterület, hanem egy tudományos módszertan összefoglaló neve. A programozás és a humán tudományok határán elhelyezkedő szakmákat jelöli, például a fordítóprogramokat ilyen emberek fejlesztik, akiknek van programozói tudásuk és nyelvészeti is. Akkor azt gondoltam, hogy ezt fogom tanulni külföldön. Volt még egy kis idő a felvételiig, ezért elkezdtem programozni tanulni egy internetes kurzuson, és kiderült, hogy imádom ezt csinálni, sőt, a világon a legjobb dolog, amit eddig kipróbáltam.


Czapári Dóri a programozás tanulását a Udacity.com „Intro to Computer Science”
netes kurzusával kezdte. Kezdőknek programozó kurzusokat a Codecademy, a Coursera és az edX oldalak is nyújtanak. Az első gyakorlati feladatokon keresztül ismertet meg az alapokkal, a második kettő a hagyományos videó + házi feladat felépítést követi, gyakran neves külföldi egyetemek tananyagaival. A netes kurzusokon a hozzáférés a tananyagokhoz általában ingyenes, azért kell fizetni, ha szeretnél erről valamilyen képesítési papírt is kapni.

 

Az, hogy jól megy a programozás azt is jelenti, hogy jó vagy matekból?

Nem, nagyon rossz vagyok matekból. Ezt mindig elmondom, mikor szóbakerül, hogy én az egyik legrosszabb voltam a gimis osztályunkban matekból. Szerintem ez egyrészt abból is adódott, hogy bebeszéltem magamnak, hogy hippi bölcsész vagyok, akit nem érdekelnek a reáltudományok. Másrészt elvették a kedvemet elég sokan... Logikából viszont nagyon jó voltam, és szerettem is. Filozófia szakon tanultunk formális logikát, azt szinte mindenki nagyon unta, és borzalmasan rossz volt belőle. Sok cikket olvastam arról, hogy a programozáshoz régen kellett inkább matek, amikor a számítógépeket elsősorban matematikához közelebb álló problémák megoldására igyekeztek rávenni, most pedig inkább hasonlít az idegennyelv tanulásra. Ha abban jó vagy, akkor valószínű, hogy jó leszel programozásban is.

A programozókról rengeteg sztereotípia él a köztudatban, hogy ők jobbak matekból, geekek, nem szeretnek emberek közt lenni és így tovább. Milyen egy programozó valójában?

Ezeket a sztereotípiákat felejtsük el úgy, ahogy vannnak. Az egyetlen ismérve a programozónak az, hogy szeret programozni, és érdekli őt ez a terület. Nem hiszem, hogy azt kellene képzelnünk, hogy magasabbrendűek vagyunk azért, mert jellemzőek ránk ezek a tulajdonságok. Én is találkozom ezzel, mikor emberek azt mondják nekem, hogy „Úristen, te programozó vagy, ez mennyire durva!”

Nőként programozónak lenni nem durva?

De, az. Sokszor kemény, főleg, mikor már ezredszer hallom a kérdést, hogy „Te tényleg programozó vagy?” Ez egy tök kedves kérdés, de egy idő után az ember agyára megy, hogy miért nem az az alaphelyzet, hogy annyit mondanak: tök jó a munkád.

Hogy néz egy ki egy ilyen szituáció, például mikor legutóbb valakivel erről beszélgettél?

Például most a céggel, ahol dolgozom új irodába költöztünk. Bementem a konyhába, ott állt valaki, bemutatkoztam, megkérdezte, hogy mit csinálunk, mire elmondtam, hogy utazási API-t fejlesztünk Pythonban...

Ez mit is jelent?

Az API egy olyan szoftver, amit más szoftverek használnak kommunikációra. Más az, amikor emberként használsz egy honlapot, és az, amikor egy gép küld gépnek kéréseket és válaszokat egy másik szoftverből, vagy adatbázisból. Amit mi csinálunk, annak az a lényege, hogy utazási tartalmakat szolgáltatunk, például repülőjegyet, hotelt, autókat. Ezeket lehet rajtunk keresztül keresni, de ezt úgy képzeld el, hogy nincsen hozzá webes felület, tehát honlap nincsen hozzá. Az, aki utazási honlapot szeretne létrehozni, az használja a mi szolgáltatásunkat. Csak annyit kell csinálnia, hogy kitalálja, hogyan nézzen ki a honlapja, beköti a mi szolgáltatásunk végpontjait, és ezen a részen már nem kell fejlesztenie semmit...

Szóval, azt mondtam a konyhában az embernek, hogy utazási API-t fejlesztünk Pythonban, ő visszakérdezett, hogy „De jó! És te mit csinálsz?” Mire én azt válaszoltam, hogy hát utazási API-t fejlesztek Pythonban. Elég furák ezek a helyzetek.

 A Python programnyelvet azért szokták első programozási nyelvnek ajánlani, mert könnyen érthető a felépítése és a használata, a kezdők egyszerűen megismerhetik ezen keresztül az alapvető programozási koncepciókat. A legismertebb ingyenes Python tankönyv a „Learn Python The Hard Way”, magyarul a „Tanuljunk meg programozni Python nyelven” című tankönyv elérhető online. Budapesten csatlakozhatsz a Pylvax kezdő Python klubhoz is, ők hetente találkoznak, hogy együtt tanuljanak programozni.

 

Számított, mikor felvettek a munkahelyedre, hogy nő vagy?

Mostanában elég menő a diverzitás téma a cégeknél. Van, aki csak szlogennek használja, a főnököm viszont nagyon jófej, és úgy látom, ő ezt tényleg komolyan gondolja. Egy meetupon tartottam előadást, utána jött oda megkérdezni, hogy nem keresek-e munkát. Akkor mondtam fel az előző munkahelyemen, és már nagyon benne voltam a programozásban. Ő elsősorban kezdőknek akart lehetőséget adni, de szerintem az is nagyon fontos szempont volt, hogy lány vagyok.

Ez jó, vagy rossz?

Mindkettő. Lányként sok lehetőséghez hozzá lehet jutni, például konferenciákra adnak ingyenjegyet, vagy ösztöndíjat programozó nőknek. Közben viszont annak nem örülök, hogy ilyenfajta megkülönböztetésben van részem, mert azt szeretném, ha azért vennének észre, mert letettem valamit az asztalra. Biztos mindenki hallott már az imposztor szindrómáról, ez annak az egyik esete (az imposztor szindróma az az érzés, amikor az ember azt hiszi, hogy nem érdemli meg a sikereit, hogy valójban egy csaló, egy imposztor aki bármikor lebukhat és csak a szerencsének köszönhet mindent. A szerk.).

Hogyan tudod kezelni ezt az érzést?

Az a szerencsém, hogy tök jófej emberek vesznek körül. Ha más lenne a hangulat a munkahelyemen, vagy máshogyan viszonyulnának hozzám a munkatársaim, akkor nem tudnám kezelni, így elég annyit mondanom magamnak, hogy „Dóri, ez hülyeség, felejtsd el!”

Mit tanácsolsz azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy programozó legyen belőlük?

Vágjanak bele mindenképp. Nagyon sok olyan kezdeményezés van, ami direkt lányoknak szól, ráadásul kezdőknek, én is vezetek ilyeneket. Az egyik ilyen a Django Girls nevű workshop, amit félévente, párhavonta rendezünk meg kifejezetten kezdőknek. Elég jó közösségek vannak Budapesten a Python programnyelv körül, ez az, amit én ismerek. Bármikor eljöhetnek meetupokra, vagy a tanfolyamainkra. Egyébként a netes kurzusokon mindent meg lehet tanulni, és ez a legjobb dolog a világon, hogy minden fenn van az interneten, csak tudni kell, hogy hol kezdje el az ember.

Mi történik egy Django Girls eseményen?

Megnyitjuk a jelentkezést körülbelül két hónappal a workshop előtt azzal a felhívással, hogy képzettségtől függetlenül jelentkezhet bárki, aki meg szeretné tanulni, hogyan lehet egy weboldalt létrehozni. 30 nőt választunk ki életkortól függetlenül, 18-tól 64 évesig voltak nálunk eddig. A képzésen a résztvevők kis csoportokban, tapasztaltabb programozók segítségével létrehoznak egy blog oldalt az alapoktól kezdve, tehát az adatbázissal is ők foglalkoznak, és megírják életük első kódsorait. Az a lényeg, hogy egy közösség jöjjön létre, mindenki jól érezze magát, és később is tudjon haladni a tanulással. A programozás nem egy ijesztő vagy unalmas dolog, és nem kell emberektől elszakítva csinálni.

A Django Girls egy nemzetközi, non-profit kezdeményezés, amely azzal a céllal jött létre, hogy megmutassa, a programozói karrier a nők számára is elérhető, izgalmas lehetőség.

Az események ingyenesek, semmilyen előképzettséget nem igényelnek, és korhatár nélküliek. Az egynapos workshopok során a lányok egy saját weboldalt elkészítését tanulják meg, és elsajátítják a Python programnyelv, a HTML és CSS kódolás, illetve a Django keretrendszer alapjait.

 

Mekkora most ez a közösség?

Két workshopunk volt eddig, ezeken hatvanan vettek részt összesen. Akik tényleg folytatták a programozást utána tíz fő körül vannak. A Django Girls nemzetközi szinten 30 országban van jelen és több mint 1000 lányt tanítottunk eddig. 

dori_kep2.jpg

Mi a tapasztalatod, hogyan érzik magukat az emberek az első weblap elkészítése után?

Az értékelő kérdőívre adott válaszokon mindig nagyon meghatódunk, volt olyan, aki azt írta, hogy visszaadtuk az önbizalmát, vagy hogy ez volt a legjobb dolog az életében, mert rájött, hogy ő is lehet programozó. Fantasztikus, hogy mennyi pozitív érzelem kapcsolódik ezekhez a workshopokhoz.

A sok pozitívum mellett mi jelent a kihívást neked?

Most az a kihívás, hogy a sok diverzitást támogató program mellett megmutassam, hogy jó programozó vagyok. Mielőtt ezek megjelentek volna, a nőknek ezerszeresen kellett teperniük, hogy bebizonyítsák, ők is jók. Most ugyanez a helyzet, csak köré rakódott egy burok. Ha elnyerek egy jegyet egy konferenciára, akkor azt mondják, csak azért, mert lány vagyok... És akkor megint ott tartunk, hogy be kell bizonyítanom, hogy jó programozó vagyok, és nem csak azért vettek fel, hogy emeljem a nők százalékarányát a programozó konferencián.

Voltam egyszer egy startup cégnél, ahol az ügyvezető egy órán keresztül ecsetelte, mennyire szeretne felvenni nőket munkavállalónak, csak ez egy idő után inkább azt az érzést keltette, hogy csak azért szeretne felvenni egy nőt, mert neki nem pénisze, hanem vaginája van. Neki mit tanácsolnál?

Azt, hogy felejtse el, ami most a fejében van. Rengeteg jó programozó nő van, és rengetegen vannak, akikben megvan a potenciál, hogy azok legyenek. Nem azzal kell foglalkozni, hogy legyen a cégében másik nemű ember is, hanem, hogy a munkavállalóit eleve olyan helyeken keresse, például a mi képzéseinken, ahol ott vannak a lányok, és megbizonyosodhat róla, hogy nem azért kell felvenni őket, mert lányok, hanem mert jó programozók. A Django Girls workshopok résztvevői közt vannak olyanok, akik már betölthetnének junior állásokat.

 

Django Girls - friendly events that teach women build websites using Django from Django Girls on Vimeo.

Ha kilépünk a szakmai körből, mennyit foglalkozol a nők és férfiak közti esélyegyenlőségi kérdésekkel például a sztereotípiákkal, vagy a fizetésbeli különbségekkel?

Nem akarok erről határozottan nyilatkozni, annyira nem mondanám, hogy képben vagyok. Hétköznapi dolgok jutnak mindig eszembe, például a mindennapi szexizmus esetei, ami engem végtelenül felbosszant. Amíg nem jártam sokat külföldre a programozás miatt, addig nem láttam, hogy mennyire mások például a külföldi konferenciák, ahonnan hazaérve megcsap, hogy itt mi folyik. Felszállok a buszra, és miket mondanak nekem...

Miket mondanak?

Nyár van, az ember felvesz egy olyan ruhát, amiben nem sül meg, és naponta ötször utánaszólnak, hogy hello, nem jössz el velem egy italra? Ezek borzalmasak. De persze lehet a fizetésről is beszélni, és a közéleti diskurzusban is van olyasmi, amire nem is tudok mit mondani. Azt tudom, hogy ha bármilyen cikket elolvasok, ami arról szól, hogy hogyan ítélik meg a nőket, és hogyan hoznak nőkkel kapcsolatos döntéseket, az egyszerűen megemeli a vérnyomásomat ötezerrel.

Látod annak létjogosultságát, hogy létrejöjjön egyfajta „programozónők szakszervezete”?

Most, hogy mondod... Valahogy eddig nem voltam olyan, aki ki akar állni a jogaiért, az utóbbi időben vettem a kezembe az irányítást egy csomó mindennel kapcsolatban. Ez is olyasmi, amin még el fogok gondolkozni.

Van példaképed?

Leginkább saját magam vagyok a saját példaképem, mert mindig, ha elmesélem valakinek a történetem, akkor annyira jól hangzik, hogy én is azt mondom, hogy, hű, ez igen, ez a lány megcsinálta. A valóság nem ennyire király, csomó bénázás van benne, nem volt annyira egyenes az út a szabad bölcsészettől a programozásig, de nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt megcsináltam.

 

 

 

programozás, IT, Phyton, they said you could be anything, Czapári Dóri, Django Girls

Szólj hozzá a Facebook oldalunkon!